Anubis Ray

Anubis vagyok, a Sakálfejű istenség, akit egyiptomban valóságos istenként imádtak és tiszteltek, mivel nekem tulajdonították a holt lelkek feletti hatalmat. Képes vagyok átkísérni a lelket a túlvilágra ha az méltó életet élt, és képes vagyok a semmiben tartani ha nem nyugodhat a lélek békében. Ez olyan összetett dolog. Az istenek bírálójaként is neveztek, de ez nem azt jelenti hogy a többieket bíráltam volna, hanem hogy a lelkek felett mondtam ítéletet. Képes vagyok megtalálni lelkeket a holtak birodalmában és adhatok neki új esélyt az életre ha megérdemlik. Fizikailag erősebb vagyok mint egy ember de megvannak a magam korlátai és gyakorlott varázsló hírében állok.
Kétféle alkot tudok ölteni. Az emberies testű sakálfejű formát, illetve a teljes sakál formát.
Kedves fiatalos, és csibészes megjelenésemmel könnyedén barátkozom, és építem a kapcsolataimat, és ugyan hány nő lenne képes ellenállni a megnyerő mosolyomnak?

Kapcsolat:
Lucinda: Mondhatni, hogy ő az Anyám, hiszen a vére által és a Fáraó hatalma által születtünk meg mi mindannyian. Ő volt az Egyiptomi Szűz, ki vérét adta értünk, noha nem szándékosan tette.

Rá: A testvérem, a Napistennő. Egyik legkedvesebb testvérem az összes közül, és hajól sejtem őt is idefújta a szél a Városba.

Hathor: Rá nővérem leánya, így hát az unokahúgom.

Kapcsolatom más fajokkal: Nem állok ellenséges viszonyban egyik fajjal sem, ami él és nem él. Tudom hogy mi történik a világ háta mögött, és a vámpírok történelméről is tudok egy keveset. A Királyról aki egész eddig aludt, de most mégis ébren van, mert történt valami.

Nem tudom megmondani honnan jöttem, vagy mikor de azt tudom, hogy elég hirtelen történt a dolog. Nem emlékszem semmire, csak arra a csodálatos és egyben szörnyűséges éjszakára is, amikor hirtelen kivilágosodott a lét, és az elmosódó formák lassan alakot öltöttek, és mint egy fátyol hullott le, élesedett a világ.
A kép ami fogadott... leírhatatlan. A barlang teremben a szertartás éppen a végéhez közeledett, de talán éppen itt siklott ki az egész. A termet átjárta az erő és a mágia, fullasztó egyveleg volt aznap éjjel.
Az oltáron heverő nő vére, lassú patakban folyt felénk, és mi magunkba szívtuk hogy élhessünk. A férfi az oltárnál térdelt, kezében mé ott volt a gyilkos tőr, ami kiontotta a hajadon vérét, és elvette az életét, mi oly rövidke volt még. Ott álltunk, vértől mocskosan, és mégis eltelve az erővel és az Élettel. A Nő meghalt, nem emelte ránk a szemét, nem láthatott bennünket. A Névtelen pedig nem tudta kezelni az erő töménységét, és belefulladt a saját halandóságába, amit olyan kényszeresen túl akart lépni. A halandóság és emberiesség határa nem arra való hogy átléphesse bárki is. Az erő felrobbant, és mi szétszéledtünk a világban.
Láttam azt a temérdek pusztulást és gyilkosságot amit a Fáraó okozott, és a holtak lelkei gyilkos méhrajként zúgolódtak a földek felett. Minden lélekről gondoskodtam, és így azt hiszem ez lett az én erőm és hivatásom is. A legtöbb valóban ártatlan, szerencsétlen paraszt és asszony volt, akik rossz helyen voltak, és nem kellett volna meghalniuk. A legtöbben nyugalomra lelket és Maat tolla jó döntő bíró volt.
Az évek teltek és múltak, én pedig bejártam az egész vidéket és más országokat is. Alakváltó révén mindig hamar alkalmazkodtam, és még ma is van kultuszom. Sok országot végigjártam, amolyan utazó varázsló hírében álltam, és a lélekcsalogatással, vagy épp gonosz lelkekkel mindig segítettem az embereknek, és néhány mende mondában felbukkanok.
Sokféle helyen és sokféleképpen élem már, de időről időre visszatérek a Nílus mellé, és most éppen egy gazdag úriemberként tengetem a napjaimat a villámban.
Tettem sok jót és rosszat is hiszen akár isten vagyok akár nem, néha máshogy látom a jót és a rosszat mint az emberek és ők sokszor nem látnak a sorok mögé, míg nekem kristálytisztán sejlik fel minden. Azonban évekkel ezelőtt újra megéreztem az érzést, és tudtam hogy az a Nő, ismét a földön jár, és újra nekiindultam hogy felkutassam. A lelkek segítségével jutottam el most ide, a Névtelen városba, ahol azonban sokkal több minden fogadott mint azt valaha is remélni mertem, és mint kiderült… itt tanyázik a Király aki újra éber.