Nyáron használatos legfőképpen, ki lehet ülni, beszélgetni, persze egy kis mágiával télen is lehet ide járni, védőmelegítő burokbűbájjal, vagy melegítő bűbájjal és nézni hóesést. Van napernyő, hatalmas gyertyák, fotelek, asztalka, a kilátás pedig a kellemes, impozáns és méregdrága hátsó kertre nyílik, innen nem csak kinézni lehet oda, hanem akár kimenni, ha van kedve hozzá az embernek.
Nem szokatlan eset hogy a hajnal első sugarai ébren érnek egy régi tekercs fölé hajolva, és enyhe dohányfüst érződik a szobába, amit a kezemben tartott szál áraszt magából, ahogy feszülten követem szememmel a sorokat. Megfogadtam hogy nem maradok fent sokáig, mert egyre rosszabbul vagyok, és kell a pihenés hogy ne érezzem a hasogató fájdalmat és a méregként száguldó vért az ereimben, ami fehérré teszi a bőröm és átalakítja a testem a saját kedve szerint. Nem tagadom, nem kell hozzá sok hogy meghaljak, és ez a tudás megriaszt, de ugyanakkor az is hogy mi lesz velem utána. Halott maradok, vagy visszahúz az élet és ismét szembe nevetem a Halált, ki a Fivére egy másik ragadozónak? Ki kéz a kézben jár a Királlyal? - Victorius.... hát nem könyíted meg a dolgomat....- nyögök fel, mert az egész egy kibaszott kirakós, és darabonként szedem össze hogy mi hol passzol egybe. A Vörös Álmok egyre intenzívebbek, és sokszor nem csak éjjel jönnek, hanem nappal is, vagy a kora alkonyattal és delíriumban tartanak. Vörös filmen látom a Király életété, és annak momentumait. Már köztünk jár, de még nem ébredt fel teljesen. Még vár, valamire. Valakire. Nem tudom. Egy nő! Hátradőlök, de tudom hogy nem lustálkodhatok, és így felkapom a dzsekimet és elindulok. A varázspálcám sem kell már, a vadmágia szétvet és a Szem erősíti az összes varázslatom amire képes vagyok, és nem is tudom mit remélek Grimmtől. Talán.... nála van az a könyv amit keresek. Mágusokról és varázslatokról akarok hallani és így el kell mennem a másik városrészbe. Nem illek ide, már nem. Mágusként jöttem ide, de most.... úgy ézem sehová nem tartozom, és mégis a legjobb helyen vagyok itt, mert Élek, és tudok dolgokat és szarkasztikus humorommal még a Királyt is megmosolyogtattam. Lassan lépkedek immár a kúria felé vezető ösvényen és fogalmam sincs még mit fogok mondani Jamesnek ha találkozuk. Ő öreg, és tapasztalt mágus. Elvileg nincsen rossz viszonya a vámpírokkal, de mégsem lehetek benne biztos hogy örömmel fog fogadni vagy segíteni fog nekem annak ellenére, hogy olyan voltam mint ő. Még vagyok is, mert ver a szívem. Lassan, nagyon lassan, de ver. Fekete lyukastérdű nadrágban és bakancsban haladok az utamon, vérvörös hajam felkiáltójel lehet. Régóta ilyen. Már el sem tudom képzelni másmilyennek. A kúria nagykapuja beenged, végtére is ártó szándékom nincs, és odabent egy házvezető nő elé kerülök, akinek elmondom hogy Jamest keresem, és biztosít hogy megkeresi őt. Addig a teraszra kísér, és itt szabadon dohányozhatok is. Rá is gyújtok egy szálra amíg várakozom a kényelmes fonott fotelben amíg meg nem hallom a lépteket. Felállok, és így üdvözlöm a házigazdát. - James. Kérem ne haragudjon hogy előzetes bejelentkezés nélkül érkeztem de szükségem lenne a segítségére. Velizarii vagyok, örvenek - nyújtok neki kezet, így illik végül is férfiak között.
Magam is oktatok, így épp az iskolában vagyok, amikor megérkezik a szolgálóm értesítése, amint vége az órának, oda teleportálok, a vendégemhez. Alap esetben mindenki számára nyitva van a birtokom, és csakis így jöhetett be a mostani vendégem is. Lefürdök, mert épp egy mocsári lényt vizsgáltunk az osztállyal, én, meglehetősen élveztem, de nem hiszem ,hogy mindegyik így volt vele, pláne, akik a lény láttán már kidőltek az első pillanatban. Minthogy, ebéd idő van, számomra ,így megterítenek odakint, ahol Velizari ül, még ő is kap étkészletet. Frissen, és üdén sétálok le , néha még én is ragaszkodom a normális fürdéshez, de a szárítkozást, már nem bízom a véletlenre, és a hajam is visszaugrik az eredeti göndörségébe. Ahogy le érek, egy tenyeres, talpas kézfogásban részesítem, ez az elkapom a kezét, és megveregetem a vállát típusúban. - Ne magázz, ha még járnál iskolába, azt mondanám, hogy rendben van. De már nem. – mérem végig, és már látom is, nem csak érzem, amit a kézfogásos ölelés közben megéreztem. - Ebédelni fogok, de nem tudom, hogy téged mivel kínáljak – nézek rá kifürkészhetetlen pillantással, és újra végig mérem. Azt értettem, hogy néhány embert az vesz rá a vámpírokhoz való csatlakozásra, mert örök életűek lesznek. Ez pedig jó érv a vámpírok mellett. Igazából, amíg nem akarnak ártatlanokra támadni, táplálkozás címén, különösebb gondom nincs velük, mert emberből alakultak át ,egy erősebb ragadozóvá, akiknek nagyobb a szükséglete. Intek, hogy foglaljon helyet, majd én is leülök, és elkezdik hozni a fogásokat, nekem normális ételt, neki is, ha épp azt kért, de akár vérrel is szolgálhatunk. Fel vagyok készülve. - Miben lehetek a segítségedre? – és bele kanalazok a levesembe is, továbbra is őt fürkészem, megfejthetetlenül. Érzem benne a megzabolázatlan energiákat. Bizonyára már nincs sok ideje hátra, hogy így félig emberként járkáljon köztünk.
music: valami ● notes: amit hozzáfűzni szeretnél ● words: 123 ●
Nem sietem el a látogatást, és mióta itt élek ebben a furcsán Névtelen, és mégis tartalmas városban, először lépek a Grimm birtokra. Régebben jártam már a környékén, de sosem volt rá okom hogy bejöjjek és most sem lenne igazán, ha nem remélnám James segítségét hogy megtaláljak egy iratot. A vérvörös álmok lassan rajzolódnak ki, mint egy szirmait bontogató virág, amiről nem tudni mit tartogat. Mérget vagy életet. Én magam sem tudom még, mikor lépem át az élet kapuját, és vajon melyik ajtón jövök vissza onnan. Meghalok, és újra kezdem az életem, vagy túlélem és a fiatalságom és testem állandó marad amíg világ a világ? Mindkettőnek megvan a maga varázsa, és én élni akarok. Élnem kell! Értenem és látnom a világot, ahogyan még sosem láttam. A teraszra érve, foglalok helyet az egyik kényelmes székben és magam elé húzok egy hamutartót ahogy rágyújtok. Most már teljesen mindegy, és sosem érdekelt hogy halált okozhat. Mindig tudtam hogy nem a tüdőrák fog elvinni hanem valami más. Golyó, vagy tőr, vagy baleset vagy akármi... Ami nem természetes halál. Sok mindent mondanak a Grimm család vezetőjéről, de meggyőződöm róla magam is hogy nem egy merev, szívbajos alak, ami valahol tetszik. Elmosolyodom ahogy felállok és kezet rázok vele. Aztán vissza ülök a fotelbe. - Rendben. Nos, sajnos az iskola nem sok mindent tudott nekem mutatni és most magam sem tudom pontosan hogy mi is leszek - sóhajtom ki a füstöt félrefordítva a fejem hogy ne menjen. - Ember vagyok még - segítem ki, hogy emberi fogást hozhatnak, már amennyit meg bírok enni, meg fogom. Mert lenne étvágyam, de sokszor csak visszaadom az egészet órákkal később, mintha a testem már nem akarna rendesen működni. Mintha már készülne valamire... - Keresek egy kéziratot. Az iskolai könyvtárban nem találtam meg, és a városi könyvtár mélyén sincsen egyelőre. Azt reméltem neked talán meglehet.... egy ősi jóslatot keresek, ami egy Bíbor Király nevű alakról szól, és az ő történetéről - kezdek bele, de nem merülök jobban a témába, hanem egy falat ragut nyelek le. - Gondolom, érzed hogy a két világ mezsgyéjén járok, és nem tudni merre fog elbillenni a mérleg, de a látomások egyre élesebbek és tisztábbak... Meg akarom érteni hogy miért én, és mit vár tőlem a Király - pillantok zöldes szemeimmel a férfira ahogy egy újabb falatért nyúlok. Egyelőre lent marad, ez jó jel...
Kezdőlap
Tárgy: Teraszhelység 
Magam is oktatok, így épp az iskolában vagyok, amikor megérkezik a szolgálóm értesítése, amint vége az órának, oda teleportálok, a vendégemhez. Alap esetben mindenki számára nyitva van a birtokom, és csakis így jöhetett be a mostani vendégem is. Lefürdök, mert épp egy mocsári lényt vizsgáltunk az osztállyal, én, meglehetősen élveztem, de nem hiszem ,hogy mindegyik így volt vele, pláne, akik a lény láttán már kidőltek az első pillanatban. Minthogy, ebéd idő van, számomra ,így megterítenek odakint, ahol Velizari ül, még ő is kap étkészletet. Frissen, és üdén sétálok le , néha még én is ragaszkodom a normális fürdéshez, de a szárítkozást, már nem bízom a véletlenre, és a hajam is visszaugrik az eredeti göndörségébe.