Bring me to the fire

Lena and Drake

Erre a tereületre, normális esetben senki sem tudna belépni, éppen ezért lep meg, hogy úgy érzem, betolakodtak a területemre. Bár, mindenféle ártó szándék nélkül tették ezt, nem volt jele annak, hogy valaki szándékosan akarná megrongálni a pajzsot, mintha az is maga engedte volna át, az ide érkezőt. Visszaváltozom, de ruhát nem varázsoltam hirtelen magamra, már nem láhatja az igazi valómat, csak a hátamat, és a tetoválásaimat. Tetoválásoknak tűnnek, de valójában béklyók, elnyomják az erőmet, hogy ne érezzék meg, hogy mi vagyok pontosan. Elég, ha annyit tudnak, hogy ősi és nem jó, ha újat húznak velem. Többnyire mágusnak tűnhetek, ha épp varázslásra adom a fejemet.
Meglepetten fordulok hátra, egy csinos leánnyal találom szembe magamat. Szemre való, és különleges a fehér hajával. A szél felém sodorja az illatát, mindenkire emlékszem itt a városban, mert jó a szaglásom, de az övé új. Kintről jöhetett, és ha kintről jött be, akkor nem lehet véletlen az, hogy befogadta a város.
Ahogy nekem ütközik, és megijedve elesik, úgy guggolok le hozzá, de közben azért egy kényelmes nadrág, cipő és póló kerül rám.
- Ne aggódj, aligha én volnék az a személy, akitől tartanod kellene. Viszont, éjszaka nem tanácsos idekint lenned, vannak olyan lények, akik a csinos lányokra hajtanak, gátlástalanul. – nyújtom neki a kezemet,  és felsegítem a földről, ekkor érzek egy apró szikrát, és meglepetten mérem végig, ahogy a tenyerem utána a nadrágomba dörzsölöm.
- Drake vagyok. – lépek egyet hátra tőle, hogy biztonságos távolságban legyen tőlem, legalábbis, ezt érezheti, nagyjából.
- Aligha volt a legjobb bemutatkozó szövegem az imént, ennek ellenére, szívesen látlak vendégként a házamban, vagy ha nem bíznál bennem, elkísérhetlek a hotelemig, és ott ki is vehetsz egy szobát. – az éjszakába ekkor hasít bele egy vérfarkas üvöltés, az égre pillantok, valóban telihold van, ha azt vesszük, bár ez rám nincs hatással.
Újból megérintem őt, mintegy bátorítóan a hátát, és ekkor a kellemes szikra szét terjed a testemben. Lehetetlenség! Ez az érzés, ami elönt, kellemes, és bizsergető. Elhúzódom tőle, és zsebre dugom a kezemet. Képtelenség, hogy egy fél sárkány lenne, de , hogy kinek az utódja, azt nem tudnám megmondani, így, mert még fel sem ébredt, ahogy az a fél sárkányoknál szokás.

music: valami ● notes: amit hozzáfűzni szeretnél  ● words: 123 ●

Lena and Drake

Nem akartam halálra rémiszteni, mégis megtettem. Esdekelhetnék sűrűn a bocsánatáért, de inkább nem tetszem, mert akkor még idiótának tűnhetnék. Egyszerűen , csak halványan mosolygok.
Megállok, inkább guggolva maradok, míg araszolni kezd tőlem.
- Ez, a varázs erdő. A teliholdkor átváltozó veréfarkasokon kívül, rejteget még pár , igen kellemetlen meglepetést. Ugyanakkor, azért is hívják így, mert sosem lehet tudni, hogy épp segíteni akar-e annak, aki betéved hozzá, vagy megakarja tréfálni. – szándékosan használom ezt a szót, mert így talán kevésbé hozom rá a frászt.
Kezd kicsit feloldódni, és ennek örülök, de látszik, hogy mennyire meg van ijedve.
- Varázsló vagyok, csak azért csináltam ,hogy egy picit jobban érezd magad. – felelem, holott nem így van, azért történt, mert felismertem a valóját, azt, ami valójában.
- Mit keresel egyébként itt? – ahogy felsegítem, és elindulunk, látom ,hogy mindinkább megijed a körülöttünk jövő hangoktól. Terelgetem, finoman, hiába akarnék mordulni az erdőre, hogy ne szórakozzon a vendégemmel, most nem teszek ilyet, csak közelebb húzódom hozzá, és időnként megérintem, terelgetem finoman.
Egy ponton pedig az erdő gördít elénk akadályokat, már rég ott lehetnénk, tudom, mert folyamatosan a házam felé tartok, de egyre hosszabb, és hosszabb az út, hogy rohadna meg.
Velem nem mer úgy packázni, így a lépéseim elé nem gördít göcsörtöket, de a lány elé, igen. Így inkább felkapom a karomba, forró aura ölel körbe minket, és könnyedén sétálok át az ágakon, akár a horror filmekben, vagy a Hófehérke mesében, amikor az erdő életre kel, vagy a Szépség és a Szörnyetegben. Most, hogy belegondolok, ez az erdő talán ugyan az.
- Bocsáss meg, de így könnyebb haladnunk. – és ki tudja, hogy mennyi időbe telik, de végül ott vagyunk, a kocsifelhajtómon, és igen, nem hiányzik a fényűzés sem. Kellemes a ház kisugárzása, ház? Igazából, egy tágas villa, hatalmas ablakokkal, és az egyik szárny, egy szikla szirtre nyílik. Ott szeretek időzni, a szél, és a mélység miatt.
A kocsifeljárón leteszem, és elindulok vele a házamig. Itt már nem hallatszik a motoszkálás, nem kapar senki, és nincs farkas üvöltés, van, de távolabbról, hiszen, egészséges félelme azért még ebben a formában is van az állatoknak.
Na meg, le védtem ezt a részt, ezt még az erdő se szívesen háborgatja.
A házba érve friss vacsora illatok szállnak, a házvezető nőm épp a konyhában tesz-vesz, a kertészem, a férje, egy druida, itt laknak a cseléd szálláson, ők tartják tisztán a házat is, ha arról van szó. Nem várok el túl sokat, és mindig rendet tartok magam után. De, azért szeretem a drága holmikat, és a kényelmet.
- Gyere, kérlek. – az ebédlő felé vezetem.

music: valami ● notes: amit hozzáfűzni szeretnél  ● words: 123 ●