I walk alone....

Lena & Jules

Meg szoktak lepődni az emberek, de még így majdnem teljesen süketként is élvezem, sőt, szükségem van a csöndre. A természet pedig egy magamfajta farkasféle számára pedig kifejezetten a legjobb hely, ahol lehet, ezért szoktam kilátogatni. Nagyon ritkák számomra a teljes szabadnapok az életmódom miatt. Akkor és annyi időm van, amennyit akarok, de természetesen azért meg kell dolgozni, és szerencsére nem kell megszakadni minden üzletért, de van benne munka bőven.
Mára viszont kifejezetten laza napot terveztem, nincsenek időpontjaim, nem vagyok beosztva sem. Elmentem bevásárolni, beszéltem egy kicsit Blackthornnal is, kitakarítottam a szobámat és a kuncsaft fogadó szobámat is, hogy holnapra készen álljon. Aztán még a délután elindultam a város határát övező erdő irányába, épp csak nem menve a köd közelébe. Ott furcsa dolgok lehetnek, még ha meg is tudom magam védeni valamennyire, akkor is én vagyok sok esetben a gyengébb. Jobb vigyázni.
A gondolataimban elmerülve sétálok lassan, amikor előttem úgy robog végig az aljnövényzeten egy ide túlságosan csinos lány, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de még utána szólni sem, hogy mi elől szalad olyan nagyon. Nem nehéz követni a nyomait és a szagát, szerencsére arra nyugodtan támaszkodhatok még, ha a hallásomra nem is. Próbálom nem megijeszteni, ezért nem szólok neki messziről, de valahogy a halk eshetőség meg nem jut eszembe, ezért csak… megállok felette, hátha észrevesz, de még így is sikerül meglepni.
-Hát itt aztán nehezen lehetnél betörő, nincs itt semmi még egy jó három kilóméteren keresztül… -mutatok körbe kicsit mosolyogva. Még akkor sem hinném el, hogy betörő, ha a szobám közepén állna, de amúgy is úgy néz ki, mint aki a saját árnyékától is megijed. Kis cuki amúgy, biztos nagyon meg van ijedve.
-Honnan jöttél? Nem biztos, hogy el tudlak kísérni, de ha közel laksz, talán útba tudlak igazítani -próbálok segíteni valamiben, de nem hiszem, vissza tud ma még jutni. Eléggé sötétedik és az éjszakai Nameless Town nagyon nem egy hozzá hasonló lánynak való. Talán jobb lesz, ha én szállásolom el éjszakára.

Lena & Jules

Ebben a városban mindenre lehet számítani, semmi sem igazán meglepő, akármi is történik. Többek között ez a ködből felbukkanó fiatal szépség sem egy elképzelhetetlen dolog, mégis azért egy kicsit felvonom rajta a fél szemöldököm.
-Jujj, az úgy nem lesz vicces -húzom a számat, mert a köd mindenkivel tréfát űz és nem azt a fajtát, aminek mindenki örül, Még az a szerencséje, hogy csak kicsit máshová kavarta el őt és nem órákon keresztül bolyongott és még néhány nem emberi lényt is ráeresztett. Kész csoda, hogy megúszta ennyivel, mert lehet akár nem is élte volna túl a kishölgy.
-Ez itt Nameless Town határában elterülő erdő -magyarázok, de nem hiszem, hogy fogja tudni, miről beszélek. Nameless nincs rajta térképeken, a lakói nem szokták elhagyni ezt a helyet, de pletykák attól még terjedhetnek.
-Semmi baj. Szedd össze magad kicsit -Adnék neki valami zsepi félét, de úgy tűnik azt nem hoztam magammal a kis sétámra. Jobbnak látom karnyújtásnál távolabb maradni, nehogy még inkább megijesszem vagy valami. Amúgy is csak akkor tudok vele érdemben beszélni, ha már nem hüppög.
-Hát pedig Lamers nem éppen pár száz méterre van innen. Azt hiszem az az irány -mutatok egy kicsit keletebbre annál, amerről jött -Nem biztos, hogy érdemes lenne most visszaindulnod. Ez a köd csak megint meg fog téveszteni és kezd nagyon sötét lenni, csak el fogsz tévedni. Elkísérni nem tudlak, de ha gondolod, van egy plusz ágyam és egy kádam, amit fel tudok ajánlani. Nem működik nálam a térerő, de nálam alhatsz, ha nem akarod kint tölteni az éjszakát -Ajánlom föl, hiába tudom, hogy nem jó ötlet szegény lányt berángatni a vérfarkas terület közepére. Én viszont nem hagyhatom el a város területét és nem jó ötlet a köd közelébe menni megint.