"A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan."
Vendég
Tárgy: Re: Végtelen Vízesés Pént. Aug. 09, 2013 9:25 pm
Dr. D.& Hazel
Vállat vonva húzom le a bájitalt, amit még a piactéren lo....khm.. kölcsön vettem. A muki szerint, akinek megmutattam, szimplán csak gyorsaság növelő... szimplán, meglátszik, hogy a muki se volt ember, na de segáz, nekem épp hogy csak kapóra jön. Jó, Nad már figyelmeztetett párszor, hogy varázsbigyókkal játszani nem buli, de naaaa, ő is mágus, könnyen beszél, én csak egy hétköznapi emebr vagyok, kell a plusz, főleg, ha életben akarok maradni ebben a városban, már pedig ez a feltett szándékom.
Persze tekintettel vagyok én rá, ezért megyek el majdnem a világ végéig, és csak az erdő szélénél nyelem be. Amúgy igen, ez vagyok én, Hazel Flynn, születésemet tekintve... ááá ezek a baromságok, olyan árva vagyok, hogy random gyilkolhatnék, vagyis nem.... már nem, lett egy családom. Oké, nem épp példa értékű, vagy ha az is, akkor inkább elrettentő, de mégis közéjük tartozom.
Persze a bájital meg is teszi a hatását. Jóval gyorsabban futok, mint általában, pedig minden nap szoktam, mert az... ellazít, plusz adrenalin függő vagyok, így házak hiányában, a fákon kezdek "ugrálni". Oké, egy jó parkourosnak tökmindegy, csak ne folyton a talajon legyen, mert az....snassz. És unalmas, és kiábrándító, ezért is tanultam meg a futás efféle módját. Persze a maszkom rajtam, mivel nem lenne jó lelepleződni, mikor még csak el se terjedt a hírünk. Meglátok egy férfit, és gondolkodás nélkül várom meg, míg az én fám alá ér, aztán ugrik is le a hátára. Remélhetőleg sikerül megkapaszkodnom a nyakába, így nem földön kötök ki. - Hová mész? Elviszel?- kérdem csilingelő hangon, miközben lábaimmal átölelem a derekát - már ha nem dobott még le magáról-, hisz igen, így kell ismerkedni, nem?
Leo Dunkelfreud
Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum
Tárgy: Re: Végtelen Vízesés Szomb. Aug. 10, 2013 8:30 pm
Nyuszi Kisasszony ~ Fräulein Hase ^.~ (ezt sosem mosod le, bébi xD)
Kellemes kis nyári délután van, egy szöszi hapsi megy ki a vízeséshez. Festeni. Az állvány áll, szemben a vízzuhataggal, rajta vászon és nagyban pingál. Fel-felpillan a vászonról a vízesésre majd vissza. Mintha tájképet festene, a vízesést, mi mást? Mondjuk ezt. Igen, egy pestisben elpatkolt szegény szüzet vagy valami hasonlót. A vízesés viszont megihleti. Ilyesmire is csak egy nem százas fickó vetemedne. Vagy egy vámpír. Szürke felsőben feszít, amit a derekánál már sikerült lepecsételni, ahogy a jobb és bal keze is kissé festékes. Művészlélek, na, kérem alásan. Mivel vámpír, természetesen hallja, hogy valami mozog a fák ágai között, de nem foglalkozik vele. Ameddig az a bizonyos illető a nyakába nem pottyan. Meghökkenti a dolog, főleg a kis bemutatkozás. Na, ilyenbe se volt még része! Viszont gyorsan reagál, felébrednek a régi (harci) ösztönök, amit még halandóként véstek belé. Egy hirtelen és erős mozdulattal ragadja meg a kecses kis karokat és rántja le magáról immáron emberi helyett vámpíri erővel-talán egy emberi férfi ereje is elég lenne, de ebben nem volt biztos, ezért folyamodott természetfeletti fiziai képességeihez, hiszen valami ember-pióca tapadt rá (még ha ez a "pióca" kellemesen domborít is a háta közepén). A vászon előtt a füveg földnek nyomja a hölgyecskét, bal karjával lefogva a vállainál a kezeit és egyúttal a torkát, szinte ránehezedik. Erre a "mutatványra" emberként is képes volt, nem csoda, hiszen a saját kora egyik legjobb harci kiképzését kapta, a templomoskét.
- Nem illik megzavarni a művészt. Majdnem megcsúszott a kezemben az ecset.
Elég semlegen hangon közli ezt, rozsdabarna szemei a kis cirkuszi majom elmaszkírozott arcát fürkészik. Nos, lehet, hogy furcsa a megjegyzés amit tesz, az nem érdekli annyira, hogy mit akar ez a mitugrász, de ha elrontotta volna a több órája folyó fáradozását akkor morcos lenne. Szerencsére nem történt meg. Egyelőre.
Kezdőlap
Tárgy: Végtelen Vízesés 
