Központi állomás, avagy Végtelen sínek

Tárgy: Központi állomás, avagy Végtelen sínek Csüt. Nov. 15, 2012 3:06 pm

Vonaton el lehet jutni bárhová, az iskolába, be lehet utazni ide a központba a különböző negyedekből és ki lehet innen vonatozni a városból is. A sínek végtelennek tűnnek, hisz ez egy hosszú pályaszakasz. Külföldre utazó járatokat is indítanak innen a Központi sínek Rt-től, egyszóval hajrá élők és holtak!
A vonat egyébként a Senki földjéről indul és itt is megáll, valamint oda a Senki földjére konkrétan is elvisz, csak lekésni nem érdemes. Akár egész nap el lehet vonatozni...

Darklorené

A háta közepére se kívánta ezt az egészet. Nem elég, hogy iderángatta a Will, hogy a mostohalányával foglalkozzon (aki merev, mint egy karót nyelt jégember), de most meg a nejével kell valamerre elutaznia. De hogy minek? Arról halvány gőze sincsen. Nem tud figyelni magára az az asszonyság? Vagy talán mindig eltéved? Mindegy, Will több pénzt ígért, tehát menni fog John is.
- Bah… merre van már?- unottan ült egy padon, kinyújtott lábakkal, a fejét hátravetette, szájában cigi füstölgött. A fekete felsőjén egy pókhálóval befont koponya volt, kopott farmer, és egy tornacipő, a pénztárcáját pedig egy lánc kötötte a nadrágjához. Táskának is csak egy málhazsákot szerzett, annyi ruha bőven elég neki.
- Tik-tak… hol vagy? Még Rambo Girle se kellett ennyit várni. Igaz, a csaj köszönés helyett is egy kést vágott volna belém.- elmosolyodott az emlékek miatt. Mennyiszer kikapott tőle, még jó, hogy a fájdalmat nem érzi.

John

*Mély levegőt vett otthonában, a Darklore kastélyban, a rezidenciájukban, mielőtt elindult volna. A férjét megölelte, legszivesebben perceken át szorongatta volna, mivel fogalma sincs, mikor látja legközelebb. De nem tett igy, hogy ne legyen olyan nehéz a búcsú egyikőjüknek sem. A gyerekek nem voltak otthon, talán jobb is.
A sofőr az állomás mellett tette ki, illedelmesen kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy az úrnő kiszálhasson. Rangjához és a Darklore névhez méltó öltözéket vett fel-lévén még sosem utazott ilyen jellegű úton, nem feltételezi hogy ruhája nem éppen a legmegfelelőbb és legkényelmesebb viselet hozzá. A szolgától egy biccentéssel elköszönt, majd megindult a kietlen sinek felé, ahol egy rozzant padon egy fiatalember ücsörög. Megáll mellette, némán. Hiszen úgy ildomos, hogy a férfi köszöntse először a hölgyet. Jobb kézfejét nyújtja, ahogy mindig ha idegen férfiakkal találkozik, az őt megtisztelő kézcsók erejéig*

Lassacskán megérkezhetne már az asszonyság. Ha tovább kell várnia, a végén az összes cigijének annyi lesz. Aztán mehet újat venni, és tuti, akkor érkezik meg a nőszemély. Nem fogják egymást megtalálni, és kapja is a letolást Willtől. Ahhoz meg nem sok kedve van. Inkább vár tovább. De csak meghallgatták az imáit, vagy ilyesmi. Mert jön egy nő, az, akire vár. Hogy honnan tudja? Elég ránézni arra a nőre. Így öltözni egy vonatozáshoz? Valami gond tuti van a fejben. Na mindegy, volt már dolga pár nehéz esettel, már ami a nőket illeti, és mégis, sikerült velük megkedveltetni magát. Jól is indul, már nyújtja is a kezét. John se rest, feláll, és kezet ráznak. Biztos ezt akarta az asszonyság.
- Üdv. John vagyok. Gondolom kegyed meg Darklorené. Nah, akkor már ketten várhatjuk a vonatot. Dobja le magát addig, még megérkezik. Már ha letud ülni ebben a… ruhában.- nők, fene tudja, hogy miért kínozzák magukat ilyenekkel?

*ahogy a padhoz ér, kecses kézfejét nyújtja és leplezetlen meglepetésére kezet ráz vele ez a furcsa alak. Akiben a férje megbizik. És ez a fontos. Pillog párat, aztán kihúzza a kacsóját John ujjai közül*
- Üdvözlöm, igen, én vagyok. Lady Darklore. Örvendek a szerencsének, John. A férjem már beszélt magáról...
*mutatkozik be és helyesel udvariasan*
- Hogy mondja?
*hogy ezt mire érti, kétséges, de talán mindenre. Lenore elég szabad gondolkodású asszony, lévén művész, de akalitka-életmód miatt nem szokta meg ezt a mai,laza, egyszerűbb viselkedést*
- Dobjam le magam, hová,miért?
*szó szerint értelmezi, hiszen még sosem hallotta ezt a kifejezést, mint szlenget. Olyasmire gondol,hogy hegyről levetni magát mondjuk a tengerbe vagy ilyesmi, ezért is néz meglepetten a fiúra, akitől nem néz ki idősebbnek*
- Leülni? Persze...de, hogy? Miért ne tudnék? Valami baj van az öltözetemmel?
*pislog továbbra is nagyokat a fiatalemberre. Nem dorgálja, nem sértődik, inkább érdeklődve pillant rá,majd végignéz saját magán, de nem érti*

Nah, megjött a nagysága, már csak a vonatnak kell.
- Igen?- nézett egy cseppet meglepetten. - Akkor most hátrányból indulok, na mindegy.- hanyagul vonta meg a vállát. Hol érdekli ez?
- Hát a vonat elé tuti nem, mire ideér, éhen halna. De ez csak egy kifejezés. Annyit tesz, hogy valami szabad helyre üljön le.- kezdi sejteni, hogy Will miért is akarja ezt az utat. Akadhat itt pár apróság, amit meg kell tanulnia őnagyságának. Eh, fiatalabb mint Coraanyu, de elmaradottabb. Fasza.
- Pooontosan, leülni. Hááát, ami azt illeti, az a ruha inkább bálokba, meg ilyen flancos bulikba illene, nem pont egy utazáshoz. A végén bepállik a segge, az meg piszok kellemetlen. Valami lazább, kényelmesebb kéne, de majd ha időnk lesz, akkor megnézem a ruhákat, ami pedig nem kell, azt kidobom, és szerzünk pár normálist is. Amiről nem fog leríni, hogy valami fejes feleségével vagyok. Sok kellemetlenségtől mentve magam… magunkat.- nem hiányzik az, hogy valaki el akarja rabolni a nagyságát, kereshetné a városban, meg ki tudja, hogy még merre. Aztán ha nem találja meg, Will leszedi a fejét, szószerint le.

*Lady Lenore arca először még elég komoly, távolság tartó, de elég hamar kúszik bájos mosoly arcára. Talán mert már sok bál házigazdája volt.
Egy pillanatra lesüti a szemét ahogy a férje természete eszébe jut, majd helyet foglal John mellett. Terebélyes szoknyája elterül a földön és a szétfolyik a padon*
- Tudja, a férjem nem szeret másoknak rólam beszélni. Legfeljebb az udvariasság határain belül. Igy próbál engem és magát óvni. Érti, Mr.Doe?
*ismét felpillant a fiatal férfire, arca túl kedvesnek tűnhet egy vámpir nagyasszonyhoz képest*
- Oh...azthiszem értem. De én mindig ilyen ruhában utatom. Bár erre ritkán kerül sor, ha Lord Darklore-al valahová vonattal utazunk. Nem is tudom mi mást vehetnék fel...
*magyaráz majd eltűnődik. Ez egy más jellegű út, de ilyenben még nem volt része. Mikor Doe a vásárlást emliti, felcsillan a szeme és leheletnyit közelebb hajol hozzá*
- Ezt fogjuk tenni? Akkor segit nekem olyan öltözéket választani ami megfelel?
*nők és vásárlás, nos tagadhatatlan hogy a Lady sem veti meg az ilyesmit, bár általában rá szabják a ruháit,de azért az "(shopping) ösztön" benne van. A pillanat hevében olyan mintha egy kamaszlány lenne, de aztán gyorsan moderálja magát, kicsit az arcába szökik a vér, inkább megpróbál nyugton ülni, ameddig jön a vonat*
- Nem akarok mégtöbb gondot okozni Will-nek...
*fűzi még hozzá az orra alatt amig várakoznak*

Egy hibapont, a magázás. Ezen hamar változtatni kell majd, nem vén vámpír, hogy csak így szólítsák meg. Még a tökén a szőr se őszül… bár vámpírként lehet nem is fog… meg kell kérdeznie valakit.
- Értem, de maradjunk csak a Johnnál. Nem kell a magázás, jó lesz a tegezés. Egyébként meg én mondtam Willnek, hogy nem kell a rizsa. Nincs nekem nagyon magánéletem, másokéval meg nem szoktam foglalkozni. Általában bepiálok, felszedek valakit, és kész, utána mindenki megy a maga útján.- mondta hanyagul, miközben megrántotta a vállát, és eregette a füstöt.
- Hát akkor Willre is ráférne valami tanács, a ruhák terén. Megoldjuk a ruhákat, kezdetnek majd adok valamit a sajátjaim közül. Alkalmilag okés lesz, még nem találunk valamit.- a felsője tuti jó lesz, a nadrág meg… hát valamivel majd összefogják.
- Beza, majd segítek, kezdetnek.- látja ám, hogy mennyire belelkesült a hölgy. Ez van, legyen akárhányéves is valaki, ha nőből van, akkor a ruhák említésére már durran is az agya. Mint a pasiknak a sörre.
- Nem hiszem, hogy lesz itt gond. Pár tagot letudok verni, jó a vér, ami bennem van.- vigyorgott, majd felállt, és a hölgy elé guggolt, majd megfogta a lábát, felemelte, és a letörte a tűsarkakat.- Ez meg is van, így könnyebb menni. Aztán a felső.- odament a zsákjához, majd turkálni kezdett benne, és végül előszedett egy kicsit gyűrőt, de egyébként tiszta, fekete felsőt, rajta egy fehér koponya, aminek a szemüregeiben pókháló van, a fején meg egy varjú. Majd egy sima farmert, meg mellé egy övet. - Nah, még jön a vonat, ezt fel is veheti, a WCben szerintem átöltözhet.- nyújtja a ruhákat a hölgy felé.

*kicsit meglepetten pillog a fiatalemberre. Tegezze? Annak ellenére, hogy a Lady a klasszikus formákhoz szokott, elég hamar belemegy az újitásokba. Még is csak művészlélek, ezért valahol benne van a szabad szelleműség, csak talán bújkál. Talán majd John-nak sikerül kihoznia belőle*
- Rendben, John. Akkor szólits Lenora-nak. Lizbeth-nek csak a férjem hivhat.
*feleli egy kiszéledeső, igencsak vidám mosollyal*
- Értem, akkor elég szabadszellemű lehetsz, John. Bohém. Még ráérsz megállapodni. Élvezd ki az életed, ha igy érzed jól magad.
*nagyon furcsa lehet igy elsőre, hogy ilyeneket mond az első ránézésre elég konzervativ Darklore asszonyság. Ki tudja?*
- A tieid közül? Azt mondod, a te ruháidat vegyem fel?
*hüledezik a meglepettségtől, aztán huncuttá vállik a pillantása*
- Izgalmasan hangzik! Még sose öltöztem férfi ruhába...na jó, volt már rajtam Will némelyik inge, de csak otthon, ha nem volt kéznél más.
*fellelkesedik, a "tilosban"-járás varázsa?*
- Igen...érzem rajtad, hogy igencsak erős a véred, pedig fiatal vámpir vagy.
*nem tagadja, miért tenné?Majd talán erre is fény derül. Aztán figyeli ahogy John letérdel elé, ez nem új neki. Mikor megfogja a lábát kérdően néz rá, de nem kezd hisztizni. Ha a férje bizik John-ban, ha rá meri bizni, akkor nincs kétsége. Halk roppanással törnek a sarkak, elkerekedő szemekkel nézi, majd próbálgatja a járást bennük. Nem a legideálisabb,de ideig-óráig megfelel. A póló szemmel láthatóan tetszik neki*
- Ó, ez a póló olyan mintha Edgar Allan Poe ihlette volna! A kedvenc iróm...
*mondja lelkesen és elveszi, aztán fogja a nadrágot, ami igencsak nagy lesz,de sebaj. Gondolkozik egy röpke pillanatig*
- Elég ha elfordulsz, nincs itt senki.
*állapitja meg, azzal le is kapja a terebélyes szoknyáját és John fejére dobja, mire az lehámozza magáról a hatalmas ruhadarabot-és a felsőrészt a fűzővel,amit utólag dobott a fejére-,addigra már rajta a nadrág és a póló az asszonykán. A pólót fogja és mivel nagy, egy csomót köt a köldöke alatt, az ujját feltűri a válla fölé. A nadrág övét behúzza, eligazgatja,hogy ne álljon idétlenül majd egyszerűen leszakitja combközéptől, a haját pedig leengedi*
- Hm, igy jó lesz?
*művészlélek,a divatot pedig minden nő szereti, még ha Lenore inkább a viktoriánus korihoz is szokott*
- Ó, remélem nem bánod a nadrágot? Kifizetem...
*utólag jut eszébe, kissé elpirul a zavartól, de ez hamar átmegy*

Leonora… olyan fura az is, majd kitalál valami jó becenevet, de a Lizbeth kilőve, csak Will hívhatja így. Ej nők, hogy tudnak ennyire ragaszkodni valamihez, amit a férjüktől kaptak.
- Na, maradok akkor a Liznél, jobban tetszik, mint a Lenora.- mondta vidáman mosolyogva. Közvetlenebb, és még csak nem is úgy hívja, ahogy a boss szokta. Nincs sértődés, nincs verés.
- Inkább csak fiatal, bár hála annak, hogy vámpír vagyok, így mindig fiatal maradok, még csak komolyodni se kell. Tiszta nyerő ez az élet. Végtelenségig elkövethetek minden hülyeséget, és még csak nagyon meg se szívhatom.- vidám a hangja, miért is ne lenne az. Már az átváltozásának másnapján rájött a vámpírság előnyeire. Az a kis hátrány, hogy vért kell innia, az nem nagy ár, nyelt már le rosszabb dolgokat is az élete folyamán.
- Pontosan, az enyémeket. Könnyebb benne a mozgás is. Áh, férfi, vagy női ruha, manapság ennek nincs nagy jelentősége.- legyintett egyet, mert hát látott már cifra dolgokat. Férfiak szoknyában, sminkben, ez még simán átlagos, hogy Liz nadrágot és pólót vesz fel.
- Ez van, ha a vámpír nemzője egy pár ezer éves tag. Kap némi pluszt is.- tényleg, vajon mi lehet a faterral? Egyszer meg kéne már nézni, ahogy a mutert is, bár az nem lesz nehéz, erre lopja a napot. Na, de most következett a cipős mutatvány, sarok le, sarok messzire, majd ruha adása.
- Na, az fasza, örülök, ha tetszik. Nekem meg Martin a kedvenc írom, bár amennyit olvasok, nem meglepő, hogy az a vén Mikulás.- mondta nevetve. Mert hát nem az a nagy könyvzabáló alkat.
- Nekem okés, ha nincs paparazzí, akkor az tuti.- elfordult, de ez se lehetett elég, mert kapott a fejére még egy szoknyát is. Lehet félre értette az asszonyság, mert hogy John nem veszi fel azt a szoknyát, az tuti. S’ még lehámozta magáról, Lizi is kész lett. Mivel jobb ötlete nincs, a szoknyát csak úgy eldobja, nem kell már az.
- Na, így már tuti. Úgy nézel ki, mint egy átlagos nő, ezt is akartuk elérni. A nadrágért meg mindegy, úgyis loptam, annyira nem izgat. Meg ha úgy kényelmes, nekem aztán tökmindegy.- hanyagul megvonta a vállait. - Na, már csak a vonat kell, ha minden igaz, pár perc, és meg fog érkezni, és indulunk a látóköröd kiszélesítésére. Csinálunk belőled egy világlátott asszonyt.- mondta büszkén vigyorogva. Bár lehet Willt kicsit meglepi majd Liz, de hát ha Johnra bízta, akkor tuti, hogy kicsit Johnosra formálja a nőt.

*egy pillanatra eltöpreng mielőtt felelne, még is csak nagyon személyesnek találja az efféle megszólitást, de talán nem lesz belőle baj, megszokja, ha Willt zavarja, majd úgy mondani fogja*
- Hát...legyen.
*WIlliam rá bizta erre a furcsa, fiatal, de annál erősebb suhancra. Meg kell hát biznia benne*
- Ez igaz. Vámpirnak lenni jó, én szeretek vámpir lenni. Embernek lenni pocsék lehet.
*helyesel vidáman Johnnak, sose értette azokat az átalakitottakat, akik csak nyavajognak, nem tudják értékelni amit kaptak. Szerencsére eleve lekorlátozott az ilyesmi*
- Ez igaz, de ez engem kicsit zavar...a mai (ember)nők olyan egyszerűek, igénytelenek...és férfiasak. Laposak és néha csak közepről lehet észrevenni, hogy nem is férfiak. Jómodor sem sok szorult beléjük.
*vallja be köntörfalazás nélkül, bár nem igen járt ki maga, azért némi tájékozottsága van. Művésznő révén. Nem tetszik neki ez az elférfiasodás, sem kecses báj nincs a többségben. Lenore jobban preferálja a nőies nőket, minden téren. És a férfias férfiakat*
- Cornelius teremtett, igaz? A Bermudák réme. Az iszákos.
*elég rossz hir járja arról a vámpirról, lecsúszott lett, de az erejéből állitólag mit sem vesztett. Cora asszonyság volt ura, nagy baj lehetett ha az illúziók nagyasszonya idáig menekült az emlékektől*
- Martin? Nem ismerem...ő kortárs? Nem igen volt kedvem elmerülni a mai irományokban, inkább a képzőművészetben, tudod, festek.
*nos igen, pár évszázaddal le van maradva a Lady Darklore,tény és való*
- Csak egy King nevűről hallottam, de még nem olvastam tőle. Ő állitólag vámpirtitkokat tereget ki, senki sem tudja honnan tudhat róluk, a Királyról...egyesek szerint egy mágus, talán Maerlin.
*vállat von lazán, loknis fürtjei táncolnak egyet a mozdulattól*
- Az jó? Nem szeretek átlagos lenni, William feleségeként különlegesnek kell lennem.
*nehéz lesz ettől megszabadulnia a kiruccanás erejéig, dehát ez van, inkognitó kell*
- Hogy mi? Loptad?
*először elkerekedik a szeme, aztán egy természetes nevetés csendül fel a torkából, el is pirul kicsit, ő sose merne lopni, na meg nem is szeretne...talán. Szüksége az biztosan nincs rá*
- Alig várom!
*csapja össze a tenyereit és a sinek irányába fordul izgatottan*a

Központi állomás, avagy Végtelen sínek M93wcn

- Ó, bazdmeg... Beteg állat!
Faterom nem viccelt, mikor azt mondta, hogy érdemes reggeli nélkül kimenni helyszínelni. Ez tényleg gusztustalan! Tuti vámpír csinálta, vagy vérfarkas... Bár, utóbbiról inkább azt tudnám elképzelni, hogy darabokra szedi ezt a szerencsétlen qrvát, semmint módszeresen szétszabdalja. A szakdogámhoz felhasznált képanyagra emlékeztet ez a látvány, ami azért elég bizarr.
- Mi a stájsz, csajszi? Nem bírod a kiképzést?
- Fogd be, Bill! Jól vagyok...
Leintem folyton akadékoskodó társamat, és inkább jobban szemügyre veszem a hullát. Követem a vérnyomokat, egészen egy bizonyos pontig, valahol az utcán. Ugh, megint kezdődik... Szédülök, forog a világ...
- Erről támadt... Neki lökte az állomás falának. A lány kiabált, próbált menekülni. Kiszabadul, fut, átesik a síneken... Elkapja... Elvágja a torkát...
Miközben mondom, követem vissza a holttesthez a nyomokat, amiket mások általában nehezen vesznek észre. Hát na, én meg valamiért igen. Amióta az eszemet tudom, vannak ilyen vízióim. Utálom őket, de a rendőrségnél biztos több haszna lesz, mint eddig.
Kora délelőtt óta itt rohadunk az esőn, de nem jutunk túl sokra. Lassan beesteledik, a rendőrségi kocsik már mind elhajtottak. Egyedül én vagyok még itt. Apa már milliószor hívott, hogy azonnal hagyjam el a helyszínt, parancs így, meg parancs úgy, bla, bla... Bocs, apuci, de szarok bele! Ez a vadorzó itt korzózik valahol, én pedig elkapom, mert el kell kapnom! Ez lehetne a nagy kapás. Brenda McKenzie, az ifjú Sherlock, elkapta Nameless Town legbrutálisabb gyilkosát. Jó kis szalagcím lenne!
A szerencsétlenül járt qrvát már rég elszállították a hullaházba. Csak testének körvonalai maradtak a földön, de azt is lassan elmossa az eső. A vonatok se járnak már ezen a régi, rozsdás sínpályán. Ótvar egy hely... A hideg is ráz tőle...

*Lesben áll. Egy eszelős cián írisz a fák és bokrok buja sűrűje felől, árnyékba burkolózva, láthatatlanul. Kéjenc mosoly szökik arcára, ahogy nézi.
A tehetetlenséget.
Ahogy próbálják megoldani, megfejteni, rájönni vagy akár csak nyomra lelni. A nyomozók arckifejezése, a társalgásuk, páratlan! Hirtelen jött ötlettől vezérelve lép elő, hiszen az Ullielektől nem áll távol a szórakozhatnék*
- Amint látom, elkéstem.
*szól egy mázosan kedves férfi hang az újonc nyomozóhölgy mögül. Magas, nyurga, sötét ruhás fickó, szokatlan derűvel az arcán. A cilindere pereméről pedig csurog a víz*
- Jean-Jaques Ulliel vagyok, a törvényszéki orvos.
*kezét nyújtja, a balt, az ismeretlen nyomozónőnek, mit sem törődve azzal, hogy például a valódi nevét használja.Úgy sem ismerik, úgy se tudják ki ő valójában. Azt se, hogy a városban van. Hogy Jean Ulliel a városban van. Hogy Hasfelmetsző is egyben a városban van. A játszma csak most kezdődik!*

- ÁLLJ! KI VAGY?
Villámok gyorsaságával pördülök meg a pisztolyommal a kezeim közt, amit a biztonság kedvéért ezüst lövedékkel töltöttem meg. Ki a franc ez a..?! Orvos?
- A szívbajt hozta rám, ember! Le is lőhettem volna!
Sóhajtva teszem el a fegyvert, majd határozottan megszorítom a kezét.
- Brenda McKenzie nyomozó, bűnügyi osztály.
A jelvényemet is felmutatnám, ha nem lennék túl lusta hozzá jelenleg. Elengedem a kezét, és tovább nézelődök valamj kézzel fogható nyom után. Eh, mintha egy Hidden Objectos játék béna főszereplője lennék…
- Ha az áldozatot akarja megvizsgálni, javaslom, keresse fel a hullaházat! Már elszállították. Amúgy mi van Richardsonnal? Csak nem nyugdíjba ment?
Asszem ő a jelenlegi törvényszéki orvos. Fogalmam sincs, hogy ki fia borja ez az Ulliel… Illetve…
- Na várjunk… Maga nem rokona véletlen annak a csigavérszívó Ullielnek ott vámpíréknál?
Asszem az ő emberei és valami orosz gengszterek csaptak össze nem olyan régen a Feketében… Legalább is a helyi rossz nyelvek, meg pár szemtanú szerint. No meg a nyomok, amiket láttam… Eh, mindegy. Amúgy is tudják egy csomóan a városban, hogy ott lakik ez a família. Az asszonyka szokott este sétálgatni a porontyaikkal… Láttam már őket a Grimm negyedben, szolgálaton kívül… Hmmm, lehet rokonok…

*mintha megtorpanna, két kezét felkapja a mellkasa előtt*
- Én csak az orvos vagyok.
*bár a fejében a "Jeckie fiú" visszhangzik, ki is hívta így? Már nem emlékszik*
- Semmi baj, csak ha kérhetem ne olyan hevesen, egy civilre a frászt hozta volna.
*villant egy csupa ~~bűbáj~~ szívtipró mosolyt és elvicceli a dolgot, hiszen most egy kedves doktor bácsit játszik, akinek konkrétan jó a gyomra és a szíve az ilyekre, elvégre patológus vagy mifene*
- Örvendek, a barátai biztos Brandy-nek szólítják.
*ráz kezet a csitrivel, akinek a nevéről rögtön a hangzatos ital jutott eszébe, hát nem muris? de! Ki lehetne ihatni a kicsikét, mint a Brandy-t*
- De,de,nyugdíjba. Én vagyok helyette.
*nem nyugdíjba csak árokba, de sebaj*
- Csigavér?
*pillog párat meglepetten*
- A családot nem mi választjuk, tudja hogy van ez...
*nagy sóhajt hallat, remélhetőleg nem túljátszva a szerepét*
- Biztos tudja miről beszélek, mindenkinek van valami titkolni valója. A családban, érti.
*a biztonság kedvéért hozzáteszi az utolsó mondatot, de az előzőt sem hagyja ki a pikantériája miatt*
- Na, és mit lehet tudni, kedves nyomozóhölgy erről az esetről?

- Felfogtam, miután mondta.
Kicsit jobban szemügyre veszem az ürgét, van-e nála orvosi szett, mert hát csak nem jöhetett üres kézzel, ha már kirendelték ide. Ha csak a nagy sietségben el nem hagyta valahol, cöh…
- A civil nem lopózik a hátam mögé, sőt amögött a szép, sárga-fekete kordon mögött marad, ha tud olvasni… És ne vigyorogjon, szép fiú, különben a maradék olyan police-os cuccal fogom a kezét-lábát összekötni, és kipakolni az utcára!
Hát na, idegeseítene munka közben… Szemforgatva fordítanám is a figyelmem vissza a nyomokra, de hát sajna túl kell esni a formalitásokon is.
- Nem becéznek, mert tudják, hogy leharapom érte a fejüket… És remélem, nem onnan jön ez a rendkívül humoros asszociáció, hogy ki akar kihörpinteni, mint egy pohárka italt, különben kénytelen leszek mégis pár ezüst lövedéket repíteni abba a jóképű ábrázatába.
A létező legbarátságosabb hangnemmel közlöm vele mindezt, a legnagyobb komolysággal. Még hogy Brandy! Tuti, hogy azért is így fog hívni a mocsok…
- Értem. Fura, hogy nem szóltak róla. Bírtam az öreget.
Vállat vonok, és tovább kutatok. Majd meglátogatom Richardsont egyszer. Tudom, hol lakik.
- Ne már, hogy nem esett le Magának! Azt hittem a brandys dolog miatt, hogy humoránál van! Tudja, a franciák csigát esznek, de mivel ők vámpírok, ezért annak csak a vérét szívják! Eh, mindegy...
Csalódottan legyintek egyet. Amit meg mond Ullielékről… Érdekes. Azt hittem, hogy a vámpíroknál a család szent és sérthetetlen, mégis úgy beszél róluk, mintha szégyelné őket. Vagy fordítva?
- Hmmm… Ők titkolják Magát, vagy Maga őket?
Rákérdezek, és majd kiderül. Nincs veszteni valóm, maximum nem válaszol.
Sóhajtok egy nagyot, miközben lehajolok a fűben kotorászni. Mintha valami megcsillant volna.
- Ha időben érkezett volna, Dr. Ulliel, akkor sokkal többet tudnánk, mint most.
Mint a nyomozás vezetője, jogomban áll megdorgálni érte. Bezony. És ez hihetetlenül jó érzés, hehe.
- Lindsey Johnsnak hívták az áldozatot. Egy közeli bordélyban dolgozott. Valószínűleg az utcán kínálhatta magát, mikor megtámadták. Az is lehet, hogy egy kuncsaftja volt a gyilkos.
Felállok, kezemben egy gyűrűvel, aminek a felvétele előtt természetesen kesztyűt húztam.
- Az elkövető vámpír volt, az biztos… Vagy egy erős idegzetű ember. De inkább vámpír. Azok lelnek örömet leginkább efféle “játékokban”, a beteg állatok… Már elnézést! Ezzel inkább az elkövetőt akartam minősíteni.
Gondosan elteszem a gyűrűt egy kis tasakba, azt pedig a zsebembe. A kocsiban hagytam a táskát, majd belerakom abba.
- Minden esetre, haragudhatott erre a ribancra. Vagy az összes ribancra úgy általában. És tudja, mi a legdurvább az egészben? Hogy a gyilkolás módszere, meg a hulla foglalkozásának ténye nagyon emlékeztet arra a személyre, akinek az esetéről a szakdogámat írtam! Halál komolyan! … Lehet, hogy egy utánzó? Vagy helyes az elméletem és vámpír volt a csóka? Ha igen, akkor valamiért idejőtt és újra elkezdte ezt az egész mizériát. De miért? Miért jött volna ide? Eh… From Hell to Hell.
Kissé belemerülök az elméletgyártásba, megfeledkezve arról, hogy nem vagyok egyedül. No, mindegy… Maximum ostobaságnak nevezi majd, ami amúgy kit érdekel. Kezdek fáradni… Lassan haza kéne menni, de még előtte be az irodába. Remek.

*a kezét felkapta, bizony, az egyikben pedig ott lóg a klasszikus-talán túlságosan is klasszikus-orvosi bőrtáska. Pillog, védtelenül*
- Én? Lopózni? Én csak...ide álltam.
*forog erre-arra, főleg mikor a kordon esik szóba*
- Értem,értem, de én bejöhetek rajta,nem?
*próbálkozik, de a tüzes nyomozóleányzó leosztja. Köpni-nyelni nem tud, de valójában tetszik neki a stílusa*
- Szépfiú?
*kénytelen ismét kérdéssel válaszolni, olyan különös ennek a nőnek a rátermettsége, még szokni kell,az biztos*
- Ó, elnézést, ha a frászt hoztam magára,nem volt szándékos. Csak nem szeretek túl nagy feltűnést kelteni, érti.
*nem vigyorog, de egy finom kis mosolyt muszáj megeresztenie*

- Nyugalom, próbáljon lazítani! Mindenkivel ilyen kedves vagy csak én vagyok a szerencsés?
*cseppet sem rosszallóan kérdi, inkább érdeklődve*
- Biztos elkeveredett a mail a fiókjában. Remélem majd jól kijövünk. Mit szólna egy ismerkedős italozáshoz valamikor?
*eltántoríthatatlan, levakarhatatlan*
- Furcsa a humora.
*motyogja csak úgy mellékesen a csigavéres poénra*
- Miért titkolnának ők engem? Én csak egy orvos vagyok!
*felszalad a szemöldöke, vízfolyásként hazudva, elvégre úgy érti a nő tudja, hogy az unokaöccsének piszkos ügyei vannak, akkor mire fel a kérdés?*
- A bocsánatáért esedezem...még egy ok, hogy eljöjjön velem inni egyet, hogy kiengeszteljem.
*kovácsol ebből is előnyt és igyekszik nem vigyorgni hozzá*
- Értem...
*vizsgálódni kezd*
- Szexuális indíttatású bűntény lehet...bizonyára egy impotens ügyfél dühe. Vagy egy hősszerelmes. Többet akkor tudok mondani,ha megvizsgáltam a testet.
*fordul ismét a nő felé*
- Ön mit gondol? Mivel érdemelte ki a szegény pára?
*pára? na persze, inkább kipufogófüst, ha már valami hasonló elvont kép*
- Vámpír? Ne legyenek előítéletei, nyomozó! Mi, vámpírok az emberek, nők, szajhák vérét isszuk és nem trancsírozzuk őket! Bár tény, pár kivételes nemesi család, mint például a Darklore-ok köztudottan fogyasztanak emberi szerveket, vérbőket. De kétlem, hogy így szereznék be a napi falatot. Az emberek elméje viszont hajlamos a megbomlásra, a hím egyedekben általában erős a szexuális flusztráció, ha gond van a hímtagjukkal, őrjöngeni, erőszakolni meg gyilkolászni kezdenek. Mennyi mugli él a városban? A környéken? Emellett...akadnak nekromanták is,nemde? Talán ilyen célú volt a gyilkosság. Esetleg egy Lost...szűkíteni kell a kört.
*sóhajt egy finomat és éppen azon tanakszik, kit márthatna be*
- A szakdolgozatát? Mire gondol, miből írta?
*mintha nem tudná az idézetbő, ugyan...de így érdekesebb. Sőt, eleve érdekes...imponál neki, hogy ez a kis tyúk így érdeklődik iránta, még ha nem is tudja ezt*

» Központi klinika
» Végtelen Vízesés
» Végtelen folyosók
» Tükörterem avagy Bálterem
» A Fehér Erdő, avagy Hófehérke börtöne