Hevesen dobogó szívvel lép be az ifjú hölgy a hatalmas kúria előcsarnokába. Tűsarkai koppannak a tökéletesen fényesre csiszolt márványpadlón, ahogy a szobalány beengedi. Egy formális meghajlás és a kötényes nő eltűnik a hosszú, félkörívesen felfelé kígyózó lépcsőn, hogy szóljon a ház urának. Minden másodperc egyszerre tűnik viharosnak és egy örökké valóságnak. Hát itt van, megérkezett. Ide küldték, jönnie kellett, engedelmeskedve a szülők akaratának, ahogyan az a nemes családokban így volt, van és lesz, míg világ a világ. April mélyet sóhajt. Bőre, akár a hó, ajkai pedig rózsásak, akár a vér. Arany fürtjei pedig angyalian omlanak a vállára. Egy egyszerű, de elegáns blúzt visel, hozzá térdig érő ceruzaszoknyát és magas sarkú cipellőt. Mélyen reméli, hogy Mr. és Mrs.White levele már régen megérkezett James Grimmhez, a ház és városnegyed urához. Abba bele se mer gondolni, mi lesz, ha a férfi elutasítja és még sem lakhat nála, míg tanulmányait folytatja a különös, innovatív és annál titokzatosabb varázslóképzőben, melyet a Vértesi névre hallgató, nagy hatalmú vámpír úrhölgy alapított, frissen. Egyik lábáról a másikra áll és kissé feszengve kezdi vizslatni a hófehér falakat, szobrokat, képeket.