A déli vidéken található a Rawen család rezidenciája, ahol minden folyamatosan változik, más-más alakot ölt és elrejtőzik a kíváncsi szemek elől. Ha valakit ebbe a kastélyba vet a Sors, sok furcsaságot tapasztalhat itt:
"Az az ablak nem erre a tájképre nyílt az imént." "Láttad?? A szobor... Más lett..." "Most hol a csudában vagyok? A keleti szárnyba vezet ez a lépcső, nem pedig a nyugatiba! ... Vagy még sem?"
Könnyen el lehet tévedni itt, hisz időközönként az épület egyes részei felcserélődnek vagy más irányba fordulnak, esetenként bizonyos tárgyak anyaga is megváltozik: a fa bútorból kő lesz, a porcelán márvánnyá alakul. A család viszont megszokta már mindezt és jól kiismerte magát az örökké változó labirintusban. Nincs titok előttük, minden zegzugot és titkos ajtót ismernek - őket már nem képes átejteni az otthonuk... Másokat viszont annál inkább. A kérdés már csak az, hogy be mernek-e lépni az Alakváltók világába és felfedezni azt anélkül, hogy elkavarodnának abban és eltűnnének talán örökre.
Roderica Rawen
Faj :
alakváltó (logia)
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
36
Tartózkodási hely :
Rawen birtok
Tárgy: Re: Rawen várkastély Vas. Május 26, 2013 4:27 pm
- De Apuuuuu... én csak a tornádót csináltam, a szökőár Shanja műve. Ő miért nem jön?- hisztizek akár egy hat éves. Ez még vicces is lenne, ha nem épp az lenne a téma, ami miatt fél Amerika áram nélkül maradt, ki tudja meddig. Nos, ilyen, mikor Ricát elviszik nyaralni, és ő összeveszik a nővérével. Igen, teljesen átlagosnak mondható ez az esemény, csak hogy... a nővérem és én alakváltók volnánk, nem mellesleg a neccesebbik fajtából, mert az nem járja, hogy olykor olykor cuki delfinné, farkassá, medvévé, vagy bármi más LÉNNYÉ változzak át, nem. Nekem egyből egy elemet kellett kifogni. Ne tessék félreérteni, a széllel nincs semmi bajom, a levegővel se, sőt ez a párosítás a nyári kánikulába oltári, csak hogy. Oké, húsz vagyok, és lehet az öregnek ( Igor) már profi mód megy ezeknek az uralma, olyannyira, hogy akár cirkuszban mutogathatnák, ha én kezdek el ezzel bíbelődni, nos a vége... katasztrófa. Úgy van, mit szépítsek rajta? És a történetnek még nincs vége, mert emiatt max. kapnék egy ejnye bejnyét, vagy szobafogságot netkorláttal, csak a bibi az, hogy a hülye muglik, hülye külön osztaga kezd szagot fogni. Hogy ők hogy tudnak rólunk, mármint az emberek mesébe illőbb hányadáról, na az egy baromi jó kérdés, de ez most lényegtelen. Shanja jó úton van, most csak azért vesztette el az önuralmát, mert én felhúztam, viszont... nekem még sokat kell gyakorolnom ahhoz, hogy úgy tartózkodjak az emberek között, hogy annak a vége ne legyen egy újabb természeti katasztrófa. Nos, ezért kellett eljönnöm a világvégére. - Itt vagyunk, viselkedj normálisan... most az egyszer, kérlek- úgy tűnik, apunak tényleg fontos lehet a jó benyomás, nem szokott csak úgy kéregetni, ő nem olyan. Tehát lassan, kimérten fejet hajtok, és kiszállok a kocsiból. - Nem mondod, hogy itt kell dekkolnom?- teljes áhítattal nézem a kastélyt, vagyis azt a részét, mai kimagaslik. Csendben követem az apám, aki aztán tudja, hová tart. Ez akár érdekes is lehetne, csakhogy engem jobban lefoglal a látvány. - Serrah, örvendek a találkozásnak. Már vagy ezer éve nem láttalak- csendül fel apám hangja, ahogy meglátja a nőt. Na ez az a pillanat, mikor én is elfordítom a fejem a tájról, és a nőt fürkészem, cseppet félve, mert én veszettül tartok az idegenektől, fogalmam sincs, miért. - Nos, ő lenne Roderica, köszönj szépen- kedvem támad lehordani édesapám, amiért megint elfelejti, hogy húsz vagyok, de láthatólag zavarban van ő is, bár nem tudom, miért. Nálunk neki van a legnagyobb befolyása, így nem szoktam olyat látni, hogy ő viselkedjen valakivel úgy, ahogy általában mások vele. Mindenesetre pukedlizek a kék ruhában - lsd. kép- amit rám aggattak, mert senki nem hiszi el, hogy képes vagyok egyedül is felöltözni.
Vendég
Tárgy: Re: Rawen várkastély Vas. Május 26, 2013 7:11 pm
Roderica Rawen fogadása
"Come into my world, See through my eyes. Try to understand, Don't want to lose what we have..."
A hatalmas, sárkánycímeres lobogók büszkén szállnak az esti szellő hátán. Gyönyörűen ragyog a telihold, egy-két fekete felhő gomolyog csupán az égen jelezve, hogy az éjszaka folyamán lehet esni fog. Mindezen ellenére kellemes az idő, sem túl meleg, sem túl hideg. Magabiztosan állok otthonom kapujában kíséretemmel és pár cseléddel - mind ugyanazt a személyt várjuk. Családom távoli barátja és ősi szövetségese, az amerikai Logiák összetartója, Igor érkezik ma hozzánk egyik leányával együtt. Nemrég kaptam egy titkosított levelet tőle, mi szerint gyermekének szüksége volna némi segítségre az erejét illetően, ráadásul veszélyben is van emiatt, mivel a muglik egy osztaga már nyomoz utána. Hm, bizonyára ő okozhatta azt a "kis vihart" az USA-ban, ami miatt gyanúba keveredett. Nos, Igor világéletében hűséges társa volt apámnak (amíg korán nyugdíjba nem ment s hagyott itt egyedül) és ezáltal nekem is. Mindig segített, ha szükségünk volt rá. Tartozom neki annyival, hogy magamhoz veszem a lányát, ráruházom a családom nevét és megteszek mindent azért, hogy megtanuljon uralkodni magán. Mindannyiunk érdeke ez, nem csak az övéké. Ha felfedeznék őket azok a muglik, akkor minket is hamar meglelnének, az pedig nem lenne túl jó, sem a Városnak, sem másnak. És szerencsére nem kell sokat ácsorognunk, hamar megérkeznek vendégeink. Kissé furcsálom, hogy autóval érkeztek, de nem tehetek róla, hisz nekünk sose volt ilyenünk. Akárhová kellett mennem, mindig a saját szárnyaimon közlekedtem. Jobb szeretek repülni, mint egy szűk gépezetben ücsörögni. -Jó estét, kedves Igor! Bizony, rég találkoztunk utoljára. Egy cseppet sem öregedtél azóta. Bár az ezer év erős költői túlzásnak fogható fel, de valóban sok idő telt el azóta a nap óta. Tökéletesen emlékszem azokra a percekre. Örökkévalóságnak tűnt, ahogy apám szónokol a népnek, majd az "uralkodói" fejpántot rám helyezve elbúcsúzik és elmegy. Azóta se láttam. Nagyon hiányzik nekem. A fent említett ékszert pedig most is viselnem kéne elvileg, mivel egy szövetségesünk jött el hozzánk, de úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom most ezt. A lányát kell magamhoz vennem, nem pedig politikai vagy egyéb dolgokról beszélnem vele. Az ifjú hölgyre szegezem sötétbarna szemeim és magam is biccentek felé, mikor ő pukedlizik. -Üdvözöllek, Roderica! Remélem jól fogod magad itt érezni. Lágy mosoly jelenik meg arcomon, majd a szolgálók felé fordulok és intek nekik, hogy mehetnek az új lakó holmijáért. -Kérlek, kerüljetek beljebb! Bizonyára elfáradtatok a hosszú út alatt. Invitálom őket a bejárat felé emelve karom, majd meg is indulok befelé, ha ők is így cselekszenek.
Már rég nem vagyok a földön, vagyis de.... csak épp azt várom, mikor lépdel elő pár fa, és aggatják nyakamba az Egy Gyűrűt. Jólvanna Gyűrűk Ura maraton volt, és máig nem tudok rájönni, mit látott Legolas tünde szeme, már a baromi sok varjún kívül. Aztán hirtelen érzem magam Dorothynak, és tényleg marha nagy kedvem van végig sétálni azon az ösvényen, de apu csuklómat szorító keze ebben meggátol, feltételezem, mert nem szeretné, ha hirtelen katapultálnék, pedig tudja, mennyire le lehet kenyerezni azzal, ha kirángatnak a betondzsungelből. Nekem sose jött be a tömérdek pláza, az égig nyúló tornyok, annál inkább szerettem Dzsungel Dzsanet játszani, már amíg nem kezdték el az erdőmet irtani, hogy még egy bevásárlóközpontot tegyenek a helyére. Értitek? Íííígy megbecsteleníteni az én erdőmet. - Köszönöm, te is olyan gyönyörű vagy, mint mikor legutóbb láttalak- jön el a pillanat, mikor stílusosan bokán rúgom apámat, hogy emlékeztessem, nős, és ebbe a kategóriába nem fér bele a flörtölés. Persze az még véletlenül se jut ám az eszembe, hogy ez a protokoll, sose tanultam ,azokat az órákat én alvásra használtam. Végignézek a nőn, és esküszöm, hogy elfog a késztetés, hogy megcsókoljam előtte a földet. Apám, ha nekem csak feleennyi kisugárzásom lenne.... - Már most imádom- biztosítom róla vigyorogva, hogy innen már láncokon se lehet elvonszolni. - Sajnálom Serrah, épp egy konferenciára tartok, így most vissza kell utasítanom a meghívást, mindenesetre, örök hálám a segítségedért- csókol kezet a nőnek apám, aztán felém fordul, és lehajol, hogy egy szinten legyünk. - Viselkedj- puszil homlokon, és el is vágtázik. Én csak nézek utána, már megszoktam, hogy sosincs sokat velünk. - Fellázadtak a Logiák, csak úgy irtják az erdőinket, és ha apa nem tesz valamit, ők fognak közbe lépni, ami ugye nem épp kóser.... vagyis szerintem ez a helyzet- teszem hozzá hadarva, mert eszembe jut, hogy nekem erről nem is szabadna tudnom, épp csak hallgatóztam kicsit.
A stílusos bokán rúgáson jót derülök magamban, de nem fűzök hozzá semmit sem. Lehet Roderica félreértette a dolgot, de nem baj, majd lehet erről is elbeszélgetünk egyszer az ittléte alatt, hogy mik az úgynevezett "kötelező mondatok", amiket egy ilyen találkozás során bizony ki kell mondani. Mondjuk számomra olyan evidensek már ezek a dolgok, hogy eszembe sem jut, hogy épp egy illemszabálynak megfelelően cselekszem. Már a vérembe van az ilyesfajta viselkedés, hogy úgy mondjam. A cselédek berámolták a leányzó összes holmiját, valószínűleg már a lépcsőn baktatnak fölfelé velük, hogy elhelyezhessék a neki kijelölt szobában azt. Sok vendégszoba van, de szerintem az lesz neki a legmegfelelőbb. Legalább is remélem, hogy tetszeni fog neki. Ha még sem, akkor sincs semmi gond, választhat egy másikat. Végül is nem ismerem még igazán, így lehet eltévesztettem az ízlését. Majd meglátjuk. -Ezt örömmel hallom. Mosolygok rá, majd beljebb is invitálom őket, mert úgy néz ki esni fog, a felhők egyre csak gyűlnek, s a Hold sápadt fénye is egyre haloványabb. Igor azonban siet valahová, ahogy elnézem. -Rendben van, semmi gond. Majd talán máskor. És igazán nincs mit, szívesen segítek. Kellemes utat hazafelé! A kézcsókra biccentek egyet kecsesen, pár pillanat erejéig még figyelem a távozót, majd a lányra pillantok. -Fellázadtak? Ez nagyon nem jó hír. Remélem Édesapádnak sikerül tennie valamit az ügy érdekében. Mert ha nem, akkor lehet nekem kell közbeavatkoznom. Hmm, nem szeretem az ilyen politikai problémákat, de a vezetői poszt sajnos ilyesmikkel is jár. Aggódó arcom vonásait azonban próbálom rendezni, ismét elmosolyodom. -Gyere, menjünk be! Ha éhes vagy, tudok vacsorával szolgálni, de ha inkább nyugovóra térnél, úgy felkísérlek a szobádba. Azzal meg is indulok a nagy kapu felé, ami nyitva várja újdonsült vendégünket. Ha elindul mellettem, akkor mögöttünk csatlakozik a személyzet is, figyelve minden lépésünket.
Roderica Rawen
Faj :
alakváltó (logia)
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
36
Tartózkodási hely :
Rawen birtok
Tárgy: Re: Rawen várkastély Szer. Május 22, 2019 2:00 pm
Serrah I'm searching for answers 'cause something is not right I follow the signs, I'm close to the fire.
Hamarosan idő van. El kellene már döntenem, mit szeretnék, de hogy őszinte legyek, lövésem nincs. Teljesen jól elvagyok itt az úrnő birtokán, és így is mindent megtanulok, amire feltétlenül szükségem van, a szocializálódás meg nem az én asztalom, mint nem is olyan rég kiderült. Mégis kikérem vendéglátóm véleményét, elvégre ő diktálja a szabályokat. Már ígyis terjednek a pletykák Serrah úrnő eltitkolt gyermekéről, aki én lennék, de még csak nem is tudják, milyen irdatlan messze állnak ezzel a valóságtól. Évekről beszélünk. Évek óta vagyok itt, így persze akarva akaratlan eltanultam Serrah viselkedédsének egy jelentős hányadát, így talán önhibámon kívül, tényleg egy úri hölgy látszatát keltem, a modorom pedig rátesz erre egy lapáttal. Ellenben azok többségével, akik készülnek átlépni az iskola küszöbét. - Köszönöm - térek vissza a valóságba, mikor elém kerül a vacsorám, de bele nem kezdek annak elfogyasztásába, hisz megvárom. Úgyis anyira ritkán eszünk együtt.
We wanna scream our pain And break away from the dark...
- Egész biztos vagy ebben? Lassan bólint, pillantásában olyan komolyság ül, amit eddig még sosem láttam. Tanácsosomként amúgy sem arról híres, hogy könnyelműen vegye az ügyeinket, de most, most sokkal súlyosabb dolgokról van szó, mint eddig bármikor. Sose láttam félelmet az arcán, most viszont oly' tisztán látni, ahogy együtt járnak veszedelmes keringőt az aggodalommal, hogy még az én szívemet is megkörnyékezi. Erősnek kell maradnom pedig, s próbálom őt is erre ösztönözni már napok óta, amióta csak a gyanúink élnek. Megköszönöm végül az információit és elengedem. Nem szeretném Rodericát nagyon megvárakoztatni a vacsorán, hisz olyan ritkán van alkalmunk mostanában együtt lenni. Megszerettem az itt töltött ideje alatt, és örülök, hogy még mindig itt van. Persze, próbáltam és próbálok most is nem túl anyáskodó lenni, hisz felnőtt nő már. Mégis, most, hogy felborulni látszik ez a törékeny egyensúly a Városban, nagyon féltem őt, hisz tudtommal nagyon sok időt szokott kint tölteni, a vár falain kívül. Lehet, beszélnem kellene vele arról, hogy legyen óvatos, amennyire csak tud. A szívem szakadna meg, ha bántódása esne. Nem is tudom, hogy lennék képes az apja szemébe nézni... Mire felocsúdok, már az étkezőbe érek. Pár lépésnyire vagyok az asztaltól, ahol Roderica vár. Megpróbálok elmosolyodni, és leülök hozzá. - Jó estét, Kedves! Ne haragudj, ha nagyon megvárakoztattalak! Elém is leteszik a tányérom, valamint további finomabbnál finomabb falatokat hoznak szép, ezüst tálcán felkínálva. - Hogy érzed magad? Mesélj kicsit, rég beszélgettünk! Próbálom minél jobban elterelni a figyelmét - biztosan látta az aggodalmam, mikor beléptem ide. Megpróbálok valami könnyedebb témával kezdeni, nem akarom rögtön lerohanni a gondokkal. Általában nem szeretek köríteni, de ez valahogy mégis másabb helyzet. Nem tudom, miért... Mindegy, majd rátérek, hogy ha úgy adódik.
Kezdőlap
Tárgy: Rawen várkastély 
)
