Nagy zeneterem

Tárgy: Nagy zeneterem Vas. Nov. 25, 2012 8:55 am

Nagy zeneterem

A Darklore kastély legfelső emeletén található a zeneterem. Mint arisztokraták, nagy hangsúlyt fektetnek a művelődésre, ezt a terem is sugallja. Tágas, rengeteg hangszerrel az üveg vitrinekben, szép architektúrával és festményekkel a falon, többek közt Lady Darklore képeivel. A teremben dominál a fekete szárnyas zongora.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Vas. Nov. 25, 2012 9:38 am

Sinéad Darklore

*Nem először jár a kastélyban,hiszen az első óráját már letanította. "Élmény" volt a legidősebb és legpimaszabb vámpír csemetével találkozni-legalább is Lenore Darklore a levelében Cathalinát nevezte meg első szülöttjének.
Majdnem egy hét telt el az óta,hogy itt járt,nem mintha annyira visszakívánkozna,a szörnyetegek közé,akik ráadásul olyan neveletlenek,amilyet még nem látott a világ. Mintha sosem tanultak volna illemet és zenét,pedig az anyjuk bizonygatta,hogy igen. Nem látszik. Ezzel a negatív előítélettel érkezik most is a házhoz. Itt a munkája, busásan megfizetik érte,hogy bírja idegekkel a szörnyecskék között. Fogja is, edzi vele a vadász lelkét. Mondhatni mindenki jól jár. Valahol.
Szürke öltönyt vesz az alkalomhoz,most a ház urának nevelt lányához kell jönnie, bizonyos Sinéad Darklore kisasszonyhoz. Csak remélni meri,hogy nem olyan rémes mint az a másik,de elkönyvelte magában,hogy ezek hiú ábrándok.
Mit sem sejt róla,hogy ki is az a Sinéad,hogy ők ketten bizony már találkoztak....ez lenne az utolsó ami eszébe jutna. A furcsa,sírdogáló Hófehérke az erdőből. Akit sosem kívánna viszont látni. Túl abszurd élményt hozott neki.
Még nem tudja,hogy most éppen hozzá igyekszik és nem,hogy sosem látja többé viszont,hanem pont ellenkezőleg. A sors egyik legsötétebb,legrosszmájúbb tréfája ez. Bekopogtat ismét a ház ajtaján,várja a bebocsátást és ha ez megtörtént,akkor a szobalány bizonyára a zeneterembe is elvezeti,ahol találkozhat újdonsült tanítványával...*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Vas. Nov. 25, 2012 10:04 pm

Néma csend nehezedik a kastély légkörére: sehol egy lélek, itt-ott bukkan elő egy-két cselédlány, akik szorgosan végzik feladataikat. Váratlanul kopogtatás töri meg ezt a nyugodalmat s mennek is nyitni az ajtót az újdonsült tanárnak. Halandó ember, akit nem szabad bántaniuk.
Ha az úr elindul felfelé a lépcsőkön, egészen a legfelső emeletig, akkor hamar meghallhatja a távolból érkező melódiákat - a zongora és énekszó szülte gyönyörű dallamvonalakat. Hamarosan meg is láthatja a fehér-fekete ruhás hölgyeményt, kinek hollószín haja göndören omlik hátára s hófehér kezei kecsesen táncolnak a hangszer billentyűin. Hangja selymes és bódító, ahogy énekel, arca a dalba való beleélést mutatja. Bemelegítésképpen döntött úgy eme hideg szépség, hogy eljátssza egyik régi szerzeményét. Igazából nem is érti, hogy miért kell neki zenét tanulnia, amikor is ért a művészetek eme ágához, nem is akárhogyan. De mindegy is, nem ellenkezett nevelőszüleivel szemben. Jöjjön hát a zenetanár, lássuk mi újat tud neki tanítani. Nem is sejti még, hogy egy nemrégiben látott "ismerőssel" fogja eltölteni ezt a kevéske időt.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Hétf. Nov. 26, 2012 12:36 pm

*Vontatott ez a pár perc,ahogy lassan sétál felfelé,ahogy a zenét hallja és...az éneket. Ismerős ez a hang,mintha már hallotta volna valahol,de hol? Mivel az énekhang és beszédhang azért különbözik,erre vezethető vissza,hogy nem ismeri meg elsőre (vag tudata nem akarja megismerni). Aztán pedig felér,közeledik a kitárt szárnyas ajtó felé,kirajzolódik egy női alak a zongoránál. Ahogy egyre közelebb ér,úgy kezd rátörni a felismerés,lassú hullámokban. A homlokát finoman ráncolni kezdi minden egyes lépésnél és kiül arcára egy jellegzetes,megdöbbent,fájdalmas és valahol elcsodálkozó pillantás. Megáll,alighogy beér. A ~~lány~~ vámpír,aki a zongoránál ül, aki csak Sinéad Darklore lehet,a család gyámleánya,akihez most órát tartani jött....nem más,mint az a vérszopó,akivel pár hete az erdőben találkozott össze. Nem volt kellemes már akkor sem,flusztráló érzés,ahogy most is. Nem akarta viszont látni. Ugyan akkor ráncba kell szednie magát,nincs abban a szituációban,hogy megengedje magának az ilyesfajta luxusokat. Ő, Derryl Cooper házitanítónak szegődött a bestiák házához az ő kérésükre és végig fogja csinálni.Ha addig él is. Egy mélyebb levegőt vesz,de nem olyan mélyet,hogy feltűnjön-egy vámpír füle viszont akár meg is hallhatja-és tovább indul Sinéad felé,immáron komoly,rezzenéstelen arccal. Megvárja a darab befejeztét,de nem tapsol. Egyszerűen lép oda,az alkalomhoz illően kifényezett fekete félcipőjében és a látszat megkívánta elegáns öltönyben. Tekintete ugyanolyan jéghideg mint az első találkozásukkor*
- Sinéad Darklore-hoz van szerencsém,ha nem tévedek. Derryl Copper vagyok,a házi tanító. Szólíts Mr.Cooper-nek.
*hangja is hűvös,de most nem érces,egyszerűen csak semlgesen hideg,mintha már régen elfelejtette volna,hogy ők valaha is egy furcsa találkozás részesei voltak*

Tekintet:

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Hétf. Nov. 26, 2012 5:50 pm

A zene nyújtotta melankolikus élvezet, ami átjárja egész lényét, eltompítja érzékszerveit és nem tudatosul benne először a halandó tanár közeledése, bár annak mély lélegzetvételét sikerült meghallania. Ennek ellenére továbbra is a dalra koncentrál, hogy minden magas hang tisztán jöjjön ki a torkán és a zongora se játsszon egy hamis dallamívet sem. A végére viszont, mikor is a hangszer által lecseng a mű, ismét kezd visszatérni a valóságba és orrát megcsapja az ember vérének illata, ami... Nagyon ismerős számára. Túlságosan is. Jég kék, fekete sminkkel kiemelt szempárját a tanárra emeli a billentyűkről és minden érzelem, amit eddig mutatott, szépen lassan lefagy az arcáról. A felismerés úgy éri, mintha az Ír-tenger fagyos vizébe dobták volna le egy szikláról.
Ez a férfi az új oktató?? Akivel anno az erdőben találkozott?!
Akkor tér magához a csodálkozásból, mikor is megszólítják, gyorsan észbe kap, feláll a székről és a hangszer mellé áll, hogy illendően bemutatkozhasson.
-Igen, én vagyok Sinéad. Nagyon örvendek, Mr Cooper.
Kecsesen pukedlizik, majd tanítója szemeibe fúrja sajátjait.
-Bevallom, meglep, hogy... Újra látom Önt. Nem gondoltam volna, hogy zenét és illemet tanít.
Hangja lágy, halk s hűvös, ám még is lehet benne érzékelni némi barátságos lejtést - nem egészen olyan, mint amilyen volt pár hete, azon a bizonyos délelőttön. Úgy véli Mr Cooper nemigen fog vele társalogni -pláne nem legutóbbi találkozásukról-, hanem igyekezni fog minél előbb túl lenni ezen az órán.
-Megkínálhatom esetleg egy itallal még kezdés előtt?
Szerencsére neki nemigen kell etikettet oktatni, hajdani szülei s jelenlegi gyámjai is mindenre megtanították, amire csak lehetett. A teremben egyik oldalában van egy kis asztal, ahol mindenféle italok sorakoznak, az alkoholostól kezdve, az üdítőn és teán át, egészen az ásványvízig. Még a szobalánnyal hozatta fel annak esetén, hogyha megszomjazna az úr, akkor csillapíthassa azt.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Nov. 27, 2012 4:48 pm

*A zene és énekhang távolinak tűnik,ahogy a kitárt ajtajú terem felé közelít és fokozatosan realizálja a körülményeket,felismerve szépen és lassacskán a női alakot,aki-vagy inkább ami,hiszen vámpír-a zongoránál ül. "Bőre, mint a hó, arca, mint a vér, haja, mint az ében". Arcán eleinte vegyes érzelmek ülnek ki,de mire odaér a hangszerhez és Sinéad feláll,ráfagy a megszokott hűvösség*
- Nyilvánvaló.
*még ez is túl érces megjegyzés egy illem és zenetanártól,de ennyit még megenged,főleg,hogy ez a moderált verziója annak,amit e pillanatban gondol. A vérszopó nem ismeri,ahogy azt már az erdőben is közölte vele,most rá is jöhet*
- Köszönöm,nem. Kezdjük inkább az órát.
*javasolja,túl szeretne esni rajza*
- Játszd el nekem Bethoven IX.szinfóniájának negyedik tételét.
*helyet foglal egy széken,ami a zongora mellett van és figyel. Annak ellenére,hogy ignorálta Sinéad játékát,valójában nagyon is figyelt. Hogy miért is kér egy ilyen egyszerű darabot,annak is csak egy rövidke részletét,az talán nem nyilvánvaló és nem árulja el,egyelőre. Rezzenéstelen arccal várja,hogy az Örömóda felcsendüljön*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Nov. 27, 2012 5:43 pm

A darab lecsendülésével megérkezik a zenetanár is, aki meglepő módon a szurkálódó, kötekedő alak, akivel már volt szerencséje összefutni a közeli erdőségben. Hangja most is érces kissé a férfinak, Sinéad viszont tolerálja ezt, hiszen nem azért jött az ember, hogy összeakasszák a bajuszt, hanem hogy ő oktasson, Lynn pedig tanuljon tőle.
Az egyszavas hozzáfűznivalóra csak biccent egyet, hisz nem ismeri az urat, honnan is sejthette volna, hogy ő fog belépni eme terem ajtaján. Talán a legutóbbi szócsata miatt mondta azt, amit. Mindegy is, jobb most nem ezzel foglalkozni, hisz egy sokkal kellemesebb témával kell törődniük: a zene.
Megkínálja Mr Copper-t, de ő elutasítja s inkább kezdené az órát, amin vámpírlányunk nem is lepődik meg annyira. Bizonyára nem lehet túl kellemes az úr számára azt a nőszemélyt oktatnia, aki majdnem hogy felborította a nagy hóban pár hete. Le is ülnek mindketten, a kérést végighallgatván Sinéad ismét biccent, majd egy pillanat erejéig elgondolkodik az Örömódán. Szereti a klasszikus műveket, sokat megtanult közülük és úgy rémlik neki, hogy ezt a Beethoven alkotást is tudja. Fejében átlapozgatja a kották sokaságát, s sikerül megtalálnia a megfelelőt. Ebből viszont semmi sem látszik meg arcán, egy pillanat műve volt csupán, már fordul is a hangszerhez -egyenes tartással-, és belefog a dalba. Szépen, hibátlanul végigjátssza, némi érzelmet is belecsempészve játékába, majd a végén kezeit az ölébe helyezi és tanítója szemeibe pillant. Mi lesz vajon a következő lépés?

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Nov. 27, 2012 6:16 pm

*Sinéad nem szavakban felel,ami nem meglepő,már az erdőben is kitűnt csendessége. Cooper sem a szavak embere,ezért a teremből beszéd kevés hallatszik az órán,inkább beze. Az Örömódát játszatja a vámpírral,nem véletlenszerűen megválasztva a darabot. Ül és hallgatja,arca rezzenéstelen*
- Újra.
*tömör,hűvös ez az egyetlen szó. Megvárja,míg újból eljátsza,hacsak nem fűz hozzá valamit előtte*
- Újra.
*ismétli másodszorra is,egészen türelmes arccal. Természetesen nem jókedvéből ismételteti Sinéad-el. Újra és újra hibázik. De vajon hol? Csak Derryl tudhatja*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Nov. 27, 2012 6:39 pm

A rövidke dialógus után belefognak az órába s elsőként az Örömódát kell megszólaltatnia a hangszeren. Gyönyörűen csendül fel a zongora kezei alatt, érzelem is van benne, hibátlan is... És még is újra elő kell adnia. Nem zavartatja magát, eljátssza megint, majd a második "Újra" hallatán Mr Cooper szemeibe mélyed.
-Elnézést, talán rosszul csinálok valamit? Nem elég dinamikus, vontatott vagy valami más a baj?
Meg sem várja a választ, ismét felzendül a darab, koncentrál, hogy minden tökéletes legyen benne, majd a végén ismét tanítójára pillant. Mit hibázhat el folyton? Egy hamis hang sem volt benne, a tempó is egyenletes volt, átélte a zenét, de akkor... Még is mi nem tetszik a férfinak? Kíváncsian várja a választ.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Nov. 27, 2012 7:45 pm

*rezzenéstelen arccal hallgatja a darabot és játszatja újra és újra. Sinéad kiakad,az ő fülének talán nem hiányzik az,ami egy ember fülének. Némán áll fel és sétáll oda hozzá*
- Nem a tempóval van a baj,nem a vontatottsággal,egy hangot se ütöttél le rosszul.
*mindezek hallatán azt mondaná az ember,hogy hibátlan,na de akkor?*
- Nem hallod,igaz?
*flegmán kérdezi,hogy is kérdezhetné másként. Sinéad szemeibe mered,érzelemmentesen,közelebb lép a zongorapadkához,célozva,hogy a vámpír csusszanjon odébb,hogy oda férjen. Ha vette a lapot,akkor leül mellé. Felemeli kezeit és ujjai kecseszen simulnak a billentyűkre,de úgy,hogy alig érintik. Elkezdi játszani a darabot,olyan könnyeden és önfeledten,annyira élettel telien,vitálisan,hogyan még a szobalány is bekukucskál az ajtón,amint elhalad előtte. Ugyan azt játsza amit a vámpír,még is a hangzásában más, életvidámabb. Befejezi,ujjait megemeli,nem csúsztatja és az ölébe helyezi. Sinéadra néz ismét és várja a meglátásait. A lényeg az lenne,hogy önmaga jöjjön rá*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Nov. 27, 2012 8:09 pm

Kétszer is végigjátssza ugyan azt a darabot és valami még sem stimmel vele. Nem érti a problémát, tanácstalanul pillog oktatójára, aki kijelenti, hogy egy hiba sem volt a játékában, mármint a hangok és a tempó szemszögéből. Csodálkozva nézi a felé magasodó embert, aki helyet kér, magának és Sinéad odább is csusszan kicsit, miközben némán megrázza fejét a kérdés hallatán. Nem igazán tetszik neki ez a hangnem, de próbál nem nagy figyelmet fordítani rá, hanem inkább arra, hogy mi lehetett a gond az előadásában. Hallgatja Mr Cooper-t, ő maga is hibátlanul játszik, de... Valahogy még is másképpen. A dal végére elgondolkodva fürkészi a tanár tekintetét, majd a hirtelen felismerés villámként csap belé. Mély sóhajt hallat, elfordítja fejét a másik irányba, homlokát finoman megráncolva.
-Én nem tudok így zongorázni... Ilyen... Örömtelin...
Nem ostoba, sikerült realizálnia a két előadás közti különbséget. Baljával szorongatni kezdi jobb kezét, miközben jég kék szemeit a billentyűkre emeli. Ez számára lehetetlen küldetés. Ha a férfi tovább erőlteti az Örömódát, akkor eljátssza neki, akár százszor is, de sose lesz olyan vidám, mint amilyennek kellene, hogy legyen. Ahhoz előbb a lány lelkivilágát kéne helyre rázni, amit egy olyan halandó, mint Derryl Cooper, nem fog tudni se megfejteni, se írt találni rá, ha csak nincs valami csodamódszere neki.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Nov. 27, 2012 10:06 pm

*Leül a ~~lány~~ vámpír mellé,megigazgatja a székről lelógó zakóját és a billentyűk közé is csap. Miután befejezi,mélyen az égkék szemekbe pillant: Elérte a várt hatást. Sikerült rávezetni a lényegre. Majdnem teljesen találó a meghatározás,azzal az apró külömbséggel,hogy Mr.Cooper szerint nincs olyan vámpír vagy vérfarkas,aki úgy tudna játszani hangszeren mint egy egyszerű halandó. Más a hangzása és ezen még az érzelmek sem igazán változtatnak. Talán averzió? Valahol meglehet. Viszont mindig is zenével foglalkozott,elég jó a hallása hozzá.
Látja,hogy Sinéad arca elkomorodik. Nézi egy darabig,utána szólal meg*
- Mikor megérkeztem,amit játszottál...tökéletes volt. Gondolom saját szerzemény. Viszont egy igazi zongoraművész nem csak egy vagy két darabot tud teljes odaadással eljátszani,hanem a lehető legtöbbet. Minden egyes komponált műnek története van,talán egyet s mást olvastál is. Súlyuk van,ezért sem adják bizonyosakat gyerekeknek,mert hiába látják a kottát és tudják eljátszani úgy,ahogy az le van írva,ameddig nem képesek átélni,abba a hangulatba kergetni önmagukat,addig nem lesz az igazi. Nem adja azt az élményt,amit nyújtania kéne.
*kicsit hosszabbra nyújtnya a magyarázatát,talán úgy tűnik feladta Sinéad sorsát ezt illetően. Vagy még sem? Kezeit ismét felemeli,a kezdő hangok fölé,de még nem üti le a billentyűket,csak készenlétben van*
- Tedd a tenyereidet a két kézfejemre. Az ujjaidat az ujjaimra.
*elég szokatlannak tűnhet amit mond,de hát ha vámpírokat kell zenére oktatnia emberek helyett,akkor a módszereken is kicsit csiszolni kell. Ha a vérivó így tesz,ahogy magyarázza,folytatja az eszmefuttatást*
- Most hunyd le a szemed. Tartsd az ujjaidat egészen lazán a kezemen,de úgy,hogy kövesd a darabot. Érezd hogy az én izmaim hogyan dolgoznak,mikor feszülnek meg és mikor nem. A kottát tudod fejből,ezért ez nem hiszem,hogy gondot okozna.
*lassan,tagoltan,magyarázó hangnemben beszél*
- Ne gondolj arra,hogy éppen játszol vagy én játszom. Ne arra fókuszálj,hogy "munkát végzel". Hagyd,hogy a kezeid maguktól járjanak. A fejedben ott a kotta,a kezed el tudja játszani. A tudatod közben egészen máshol legyen. Csak hallgasd a dallamot. Gondolj arra,hogy egy tisztáson ácsorogsz,a Nap süt,de nem égeti a bőrödet,egészen kellemes. Friss,tavaszi a levegő. A családod nem messze piknikezik,hívogatnak. Ahogy a dallam egyre ritmusabbá válik,bízd a fantáziádra magadat. Hagyd,hogy megtáncoltasson,mosolyt csaljon az arcodra vagy egyéb képekkel lásson el.
*úgy gondolja ez talán beválik,legalább is javíthat a helyzeten. Vagy nem. Meglátják*
- Kezdhetjük?
*ha Sinéad bólint,akkor elkezd zongorázni,majd a befejezés után ismét a vérszopóra mered jégkék szemeivel*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Szer. Nov. 28, 2012 10:35 am

Rájön a játékában lévő hibára, melytől teljesen elszontyolodik, hisz nem tartja magát képesnek a vidám zenére. Jó ideje már, hogy nem tud Örömódákat és ehhez hasonlókat érzelemdúsan eljátszani. Nem, egyszerűen képtelen rá, nincs mi mosolyra csalná az arcát - már az sem, hogy végre itt lehet a családjával, hisz annyi konfliktust okozott már a puszta jelenlétével (elég csak a vacsorára gondolni).
Némán hallgatja Mr Cooper magyarázatát, olykor-olykor bólintva egyet, tekintetét már a másik kék szempárba fúrva. Úgy érzi ezzel pályafutásának lőttek és nem fogna vele tovább foglalkozni, ám de kellemesen csalódik, mert a Tanár úr még sem adja fel. A különös kérésre elcsodálkozik kicsit és, ha most halandó lenne, akkor biztosan elpirulna. Ehelyett viszont csak megrebegteti hosszú szempilláit és hideg, selymes kezeit a férfiéra teszi. Sokkal melegebb a bőre az éltető vérnek köszönhetően, viszont elhessegeti eme gondolatait: nem szabad bántani az oktatót, hanem figyelni rá, tanulni tőle és azt csinálni, amit ő mond. A zene van most a központban, nem pedig a vér.
Behunyja szemeit és bólint a másik szavaira. Igyekezni fog a legjobban teljesíteni, bár kételkedik kicsit önmagában. Együtt látni a családot egy mezőn piknikezni? Lehetetlen. Lady Darklore-ra úgy vigyáznak, mint egy porcelánvázára, nem engedik neki, hogy elhagyja a birtokot. A lord és Cathy kapcsolata sem tiszta még teljesen, ráadásul a kisasszony nem tűrné meg maga mellett unokanővérét. Ez az idilli kép sajna nem fog neki örömet okozni - még inkább elkeseríti. Ennek ellenére jelez Mr Cooper-nek, hogy kezdhetik.
Először semmit sem reagál a muzsika hangjára, ám egy idő után arcvonásai lágyabbak lesznek, de még mindig nem mutatnak vidámságra utaló jeleket. A végére érve Sinéad kinyitja szembogarait és elkapja kezeit a férfiéról, maga köré fonja őket. Szép emlékek forogtak le előtte, de utánuk rögtön jött a bánat is, a régi fogadalma...
-N-Nem megy... Most nem... Nincs, mi mosolyt csalhatna...
Ennyit mond csupán és ismét elfordul. Nem lesz könnyű dolga így Derrylnek. Talán megpróbálják még egyszer, talán valami mást talál ki a férfi, vagy megint megdorgálja és otthagyja. Meglátjuk majd.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Szer. Nov. 28, 2012 1:59 pm

* A vámpírok lényüknél fogva,eredentőek képtelenek azt nyújtani zenélés terén,amit egy ember. Ennek ellenére javítani azért lehetne rajta valamennyicskét. A vámpírcsalád tagjai már tudják a zongora használatát,a felületes működési elvet,tehát csak az marad hátra,hogy megpróbáljon valami emberit átadni nekik. Nevetséges,nem igaz? Viszont így hasznára válhat a munka és még a kereseti forrás is megvan. Elszórakozik a bestiákkal,ha ezt akarják.
Eljátsza ismét a 9.szimfóniát,de Sinéad továbbra is passzivitást mutat. Komoran nézi,igen,szíve szerint lehordaná a sárga földig*
- De menne,csak akarnod kéne. Ha nekem megy,hidd el,neked is menne.
*ércesen veti oda,mert a vérszopó nem ismeri,nem tudja miken ment keresztül. Ahogy fordítva sem. Csupán sejteti,hogy ő se éppen a boldogság teljében van,még is,ha erőt vesz magán,képes rá*
- Mi az,ami boldogítana? Nem kell kimondanod,csak képzeld el. A zene az egyetlen dolog a valóságban,ami kellemes és képes megnyugtatni. Hagyd,hogy tegye a dolgát.
*jegyzi meg majd körbepillant,hátha lát valahol a teremben egy heverőt vagy bármi hasonlót*
- Van a közelben egy dívány? Ha nincs akkor nem baj. Hunyd be ismét a szemed. Próbálj csak arra koncentrálni amit hallasz és azon túl. Ne a hangjegyekre,hanem ami mögötte van.
*őrület,egy vámpírnak akarja megtanítani értékelni és értelmezni a zenét? Lehetetlen. Teljesen. Az óra idejét még is ki kell valahogy tölteni,addig se veszekedéssel teljen az idő. Ismét játszani kezd,Chopin,a kedvenc darabja. Nem a legvidámabb zongoramű,de annál szebb és kellemesebb. Az Örömóda valóban túlzás egy vámpír nem létező lelkének nem túl fényes állapotához. A vámpírok így játszani is képtelenek,meg ugyan nem lepődik,nem várna mást. Majd talán ez kihoz belőle valamit. Vagy nem. Akkor majd improvizál mást.
Ujjai ismét a billentyűket érintik, olyan lágyan és kellemesen,ahogy az ember csak a szívének legkedvesebb darabját tudja eljátszani,olyan odaadással és átéléssel,lélekkel. Amire csak egy ember lehet képes*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Vas. Dec. 02, 2012 4:10 pm

-Önnek fogalma sincs... Fogalma sincs arról, hogy milyen kín ez nekem... A boldogság csak fájdalommal jár, feltépi a sebeket s újakat is hozhat.
Komoran tekint a férfira, aki talán végkép kiborul Sinéad negativitásától, de ez különösebben nem érdekli a lányt. Érzi Mr Cooper hangján, hogy nem szívesen van a közelében és talán itt hagyná leginkább. Biztos jól megfizetik a nevelőszülei és ezért van még mindig a teremben, nyűglődve a vámpír oktatásával.
Nem tudja, hogy mi az, ami újra örömöt okozna neki, tán csak az, ha valaki feltámasztaná a szüleit, kiknek elvesztése nagy traumát okozott neki. Nem is gondolná egy halandó, hogy egy vészívóval is történhet ilyesmi. Pedig igen, csak ritka az ilyesmi. Lynn inkább nem is képzel el semmit, majd a zene kihoz belőle valamit, már ha a Tanár úrnak sikerül ezt elérnie.
Bólint egy aprót az újabb instrukciókra, majd meghallja szívének egy legkedvesebb dalát. Maga is nagyon szereti Chopin Noctrune-ját...
Egy emlékkép jelenik meg előtte: Édesanyja a zongoránál, amint ezt a darabot játssza, Édesapja pedig egy kislánnyal olvasgat a díványon, Hófehérke történetét meséli a hollófekete hajú gyermeknek, aki csillogó szemekkel figyeli a férfi arcvonásait, amint beleéli magát a regélésbe, és hallgatja a gyönyörű szép dallamvonalat, amit a síró zongora énekel a nő kezei alatt. Odakint felhős az ég, madarak fészkelnek a fákon s a cselédek sürögnek, forognak a kertben és a házban is. Egyikük belép hozzájuk a szobába és vérszín teát hoz nekik egy kis csemegével, majd egy mosolyt villantva, fejével biccentve távozik. Mindenki boldog, élvezi a jelent, a szeretet, ami körülöleli őket. Tökéletes minden.
Nem bírja tovább, elengedi érzelmei hullámát s mély, remegő sóhaj hagyja el. Csukott szemeiből ismét megered könnyeinek patakja, ám halvány mosoly ragyog az arcán mellettük, s ez a duó talán különös hatást kelthet, megbabonázó lehet vagy titokzatos, hisz nem lehet tudni, hogy hirtelen mi az, amit Derryl Cooper játéka kicsalt belőle: bánat vagy öröm? Esetleg mindkettő? Mindegy is, a férfi talán elégedett végre, hogy tanítványa hajlandó teljes mértékben átadni magát a muzsikának, amely lelkét simogatja.
Nem néz oktatójára a dal végén, maga elé bámul és rebegve nyílnak szóra ajkai, suttogva, nagyon halkan beszél.
-Drága, édes szüleim...

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Csüt. Dec. 06, 2012 6:52 pm

- Ne sajnáltasd magad. Inkább játsz. Ezért vagyunk itt. Emellett az illem sem ezt követeli.
*jéghideg,kegyetlen pillantást vet Sinéadra fagyosan kék szemeivel,rezzenéstelen arccal,majd meg sem várva,hogy a vérszopó fajzat mit hápogna esetleg válaszul,játszani kezd. Chopin,a kedvence. A saját megnyugtatására játsza és mellesleg talán némi életet ver ebbe a kárhozott lénybe itt mellette. Mióta vadász,mindig is a lehetetlenre próbálkozik,semmi új a nap alatt. Közben kint lassacskán hullani kezd a hó,nagy pelyhekben. Cooper kinéz,kezei az ölébe csúsznak a darab végeztével. A vámpír megint megszólal,szokásához híven szűk szavúan. Megrándul a férfi arca,de csak egy pillanatra. A billentyűkre néz*
- Halottak. Gondolom. De te itt vagy,most ezzel törődj.
*jegyzi meg hűvösen,de már kevésbé szúrósan és ismét játszani kezd. A téli táj megihlette,ehhez mérten választ darabot, Csajkovszkij Diótörőjéből a Hópelyhek-vagy Cukortündérek-táncát*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Szomb. Dec. 08, 2012 11:39 pm

-Elnézést, Mr Cooper...
Tekintete továbbra is komor, állja a kegyetlen pillantást. Gondolhatta volna, hogy egy ilyen goromba ember tanítóként sem lesz kedvesebb vagy akár kicsit is toleránsabb, esetleg odafigyelőbb, így nem is érdekli a férfi rezzenéstelen arckifejezése, csupán hallgatja a Chopin darabot, amit viszont nagyon szeret. Egy régi emléket idéz fel benne, aminek hatására az érzelmek kitörnek belőle, hisz a zene az egyetlen olyan dolog, ami képes ezt művelni vele és egy pillanatra levetkőztetni a páncélt róla. Szűkösen szólal meg ismét a dal végén, szeme sarkából viszont észreveszi oktatójának pillanatnyi reakcióját. Elgondolkoztatja ez egy pillanatra. Lehet, hogy a halandónak is vannak rossz emlékei a szülei kapcsán? Nem tudhatja ezt biztosra, ez csupán egy tipp, amire az arcrándulás miatt gondol. Nem kérdez rá, illetlen lenne és lehet még jobban magára haragítaná vele.
-Halottak...
Ennyit fűz hozzá egy mély sóhaj kíséretében, majd hirtelen egy vidámabb dallam szólal meg a zongorán, ismét a Tanár úr kezei alatt. Csajkovsij Diótörője, eltéveszthetetlen. Kipillant az ablakon a hópelyhekre és ismét egy emlék jut az eszébe. Hajdani szüleivel egyszer volt egy előadáson, ahol Csajkovskij zongoradarabokat mutattak be, köztük ezt is. Halkan dúdolgatni kezdi a fődallamot, miközben oldalra biccenti fejét és úgy hallgatja a zeneművet. A rövidke darab végén nem mond semmit, csupán egy újabb mosolyfélét villant, szemei felcsillannak egy pillanat erejéig, majd maga is játszani kezd. Őt a fent említett komponáló ihlette meg, jó pár percig táncolnak ujjai a fekete-fehér billentyűkön, élettel telin. Úgy érzi Sinéad, hogy nincs visszaút: ki kell most már magából játszania elfojtott érzéseit, mert különben kitörnek belőle és elárasztják szegény Derryl Cooper-t, aki valami oknál fogva talán a háta közepére sem kívánja eme hölgyet, nemhogy annak az érzelemhullámok okozta szóáradatát végighallgatni. A darabok végére mosolya ismét eltűnik és kíváncsian pislog tanárjára. Vajon mi lesz most a kritériuma? Ha azt mondja, hogy kedve támadt balettozni egyet, akkor biztos jól elszórakoztatta, ha viszont továbbra is ilyen hidegen fog rá meredni, akkor némán, egy határozott mozdulattal leborítja a székről... Vagy talán még sem, nem az a fajta, aki ily módon fogadja a kritikákat. Reméli azért nem vesznek össze még jobban, így is feszült egy kissé a levegő körülöttük, valamint az ember eléggé utálhatja már Lynnt anélkül is.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Vas. Dec. 09, 2012 1:00 pm

*Nem felel semmit a vámpír bocsánat kérésére,csak szótlan akceptálja és játszani kezd a diáknak. a Hópelyhek tánca egy finom kis darab,az időhöz is passzol és mindezt természetesen az oktatás érdekében, motiválni szeretné a ~~lányt~~ vámpírt. A zenében a pillanatnyi lelki állapot nagyon fontos tényező. Nem mindig szabad,hogy kihasson a játékra,ami nehéz,de van,hogy jól jön vagy éppen egy másik dallam hat pozitívan. Ez kéne ebben az esetben,hogy Sinéad ne csak a búskomor darabokat legyen képes eljátszani. Eljátsza hát, ellentmondásos lehet a keménysége a vérivóval szemben,a szigora,míg ha a billentyűk közé csap,lággyá és művészivé válik. A játékát követően Sinéad a Hattyúk tavából zongorázik, halvány mosoly jelenik meg oktatója arcán. Hogy ebből mennyit vesz észre,az kérdéses. Mikor befejezi,ugyanolyan higgadt és rezzenéstelen lesz az arca*
- Játszunk egy négykezest. Brahm, Magyar Táncok 5.
*szintén közismert darabot válasz,hogy könnyítse a helyzetüket,hiszen a négykezest elég szépen ki kell gyakorolni. Viszont a diák most egy természet feletti képességű vérivó, ő maga pedig elég rutinos ahhoz,hogy ketten kisebb-nagyobb hibával spontán összehozzák. Ezért hát fel is készül, bevárva Sinéad reakcióját és bele is kezdenek,ha elkészült. A darabtól azt várja,hogy majd kicsit felpezsdíti és nem csak Lacrimosa-t lesz képes normálisan eljátszani*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Hétf. Dec. 10, 2012 6:12 pm

A hópelyhek, mint megannyi apró tündér táncolnak odakint a szellő hátán szárnyalva, mintha hallanák, ahogy Derryl Cooper játszik a zongorán s habos, fehér tüllszoknyájukat magukra öltve adnának műsort a tájnak. Gyönyörködtető látvány, Sinéad fantáziáját is megfogja, ahogy simogatja lelkét a hangszer éneke és a szemei előtt lebegő sziluettek mozdulatai a hóesésben. A mű végén nem is tudnak szóra nyílni ajkai, csupán elmosolyodik haloványan és maga is játszani kezd a billentyűkön. A Hattyúk tavából szól három ismert melódia, szinte látja maga előtt a balerinákat a színpadon, érzi azt, amit ilyenkor a közönség vagy akár egy átlagos ember érezni szokott egy táncos/hattyú láttán. Kb. tíz percbe telik, mire elhalkul ismét minden. Oktatója mosolyát csak egy röpke pillanatra látta, így nem is hiszi, hogy valóság volt, csupán képzelődött.
A Tanár úr mindenféle hozzáfűzni való nélkül újabb zenemű eljátszására szólítja fel, méghozzá egy négykezest kell összerakniuk ezúttal. Ismeri a darabot, bár nem foglalkozott vele olyan sokat, de talán sikerül kevés hibával előadniuk. Bólint és már készen is áll, így bele is kezdenek. Vámpírhölgyünkből nagy energia szabadul most fel, táncolni támad kedve, ehhez az érzéshez méltón pörögnek is ujjai a hangszeren, lehet lassítania kell majd egy kicsit, hogy a mellette ülő tartani tudja a tempót, bár lehet nem kell féltenie e téren. Egész idő alatt talán csak egy hangot ütött félre vagy kettőt, de sikerül megállás nélkül a dolog végére érniük. Csillogó szemekkel pillant Mr Cooper-re, hogy mi lesz a következő lépés vagy a hozzáfűzni valója eddigi munkájához. Szerinte most sokkal élettel telibben játszott, mint először az Örömódánál, amit talán láthatatlanul, de értékel benne a férfi.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Kedd Dec. 11, 2012 8:12 pm

*Ismét játszani kezd, hogy ezzel eredményt is érjen el és sikerül is. Nem hiába tanító a foglalkozása, ért a módszertanhoz. Négykezeset játszanak,pár kisebb hibával,ami nagyon jó teljesítmény így elsőre. Miko Sinéad belejön és gyorsít,a a tanár követi és felveszi a tempót. Mikor végeznek, büszkén látja,hogy sikerülni látszik a lehetetlen. El is mosolyodik, amit talán furcsállni fog a tanítványa*
- Ez szép volt. Ilyet szerettem volna hallani. Ezért most választhatsz,milyen négykezes darabot játszunk?
*ha már így megy a ~~lánynak~~ vámpírnak,akkor még játszanak egy darabot,netán kettőt és utána távozhat mára. Persze házi feladatot is ad majd, ne bízza el magát a kisasszonyka*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Szer. Dec. 12, 2012 3:45 pm

Aprócska botladozásokkal, de sikeresen eljátsszák az ötös számú Magyar Táncokat, ami nem meglepő a lány számára - annál inkább az, hogy Derryl Cooper mosolyog. Furcsa érzéseket vált ki belőle ez a látvány, hisz eddig durván bánt vele, szúrósan nézett rá és megdorgálta. Most viszont felfelé görbülnek ajkai, aminek hatására maga is ejt egy halvány, szerény kis mosolyt. Elérkeznek a mai nap utolsó(?) feladatához; Sinéad a fekete hangszert kémlelve elgondolkodik, majd ismét felveszi a szemkontaktus.
-Mozartot szeretnék játszani. D-dúr négykezes szonáta, KV 381.
Nem lesz egyszerű, de ha a Tanár úr is ismeri, akkor bele is kezdhetnek. Hosszú darab, de gyönyörű és vidám. Eszébe jut közben egy másik Mozart alkotás is, de az egy zongora és hegedű duett, de sajna már nem nagyon lesz rá idejük. Nem baj, majd legközelebb, addig is gyakorol majd rá, hogy Mr Cooper-nek egy rossz szava se lehessen.

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Szer. Dec. 12, 2012 6:19 pm

*Eljátszák a darabot, Cooper pedig elégedett. Maga sem hitte volna,de automatikusan mosoly húzódik az ajkára. A zene,biztosan az váltja ezt ki belőle. Természetesen ettől még ugyan azon a véleményen van,mint eddig,de ahhoz képest jó teljesítményt nyújtott ez a vámpír*
- Rendben.
*feleli szintén derűsen és nekikezdenek, Sinéad nem ismeri,nem tudja hol élt eddig vagy miféle ember,így azt sem milyen képzésben lehetett része. Nem csak egy egyszerű tanítócska,hanem kimondottan igényes zeneművészeti akadémián végzett és egy jónevű konzervatóriumban tanított. Addig a napig.
Minden gond nélkül játsza el a darabot, kitűnik,hogy valóban nagyon otthon van a témában. A befejezés után ismét a vámpírra néz*
- Mára úgy vélem végeztünk. Összességében a teljesítményed nem volt olyan rémes,mint az elején. Ennek ellenére még sokat kell gyakorolnod. Nem azért,hogy megtanulj zongorázni,hanem azért,hogy megtanulj zenélni.
*látszólag ellentétes amit mond,viszont a vérivó a tanóra után és az elhangzottak után talán érti. A férfi feláll a zongoraszékről, megigazgatja a zakóját*
- Legközelebb ismét az Örömódával kezdünk. Házi feladatra pedig gyakorold ki Ilona Jurníčková-tól a Sen Šípkové Růženky-t.
*adja ki utasításnak, Sinéad talán nem ismeri a cseh kortársnak mondható zeneszerzőnőt,akitől a Csipkerózsika Álmát kell kigyakorolnia,de legalább majd utána néz,beszerzi a kottákat,egy ki feladat,hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Ha a vámpírnak nincs hozzáfűzni valója,akkor sarkon fordul és távozik*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Pént. Dec. 14, 2012 8:37 pm

Az utolsó mai, közös darabjukat is eljátsszák, a Tanár úr arcán hatalmas mosoly ragyog, Sinéad is jobban érzi magát. A zene különleges dolgokra képes, megváltoztathatja az ember/vámpír hangulatát és képes újjá varázsolni a lelket. Hasonló dolog történik ezen az órán is kettejükkel, legalább is a negyvenöt perc utolsó felében.
Bólint oktatója szavaira, érti mire céloz velük. Már tudja, hogy mi az, amin javítania kell. Hogy sikerülni fog-e neki, az még egyenlőre kérdéses, de egyenlőre úgy tűnik, hogy van rá esélye.
Mikor a férfi feláll, maga is így tesz, hogy illően el tudjanak köszönni egymástól.
-Rendben.
Bár nem cseng ismerősen a zeneszerzőnő neve, de majd utánanéz és megtanulja a művét, mire Derryl Cooper újra eljön hozzájuk.
-Viszontlátásra, Mr Cooper...
Halkan elköszön, majd jég kék szemeivel végig kíséri a másik alakját, amint távozik a terem ajtaján.

//Köszönöm a játékot! Smile

Legközelebb ugyan itt! x)//

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Szer. Dec. 19, 2012 8:00 pm

Damien Darklore

*Ismét a Darklore házhoz érkezik. Ismét munka. Ezúttal a legifjabb vérszopó féregnek lesz a mentora. Ő a kis "trónörökös". Meglátja mit kezdhet vele, illemet remélhetőleg nem kell tanítania neki,majd kiderül. Öltönyt visel,természetesen,és kopogtat az ajtón. Várja,hogy beengedjék,ahogy minden egyes alkalommal és elvezessék az úrfihoz. Vagy nevezzük ahogy akarjuk.
Tekintete óceánkék és acélhideg. Arca rezzenéstelen*

Tárgy: Re: Nagy zeneterem Szomb. Dec. 22, 2012 5:35 pm

Meg fogom ölni. Megtalálom a módját, hogy eltüntessem az útból. Nincs rá szüksége, senkinek, legfőképpen nekem, ugyan mit taníthatna egy mocskos halandó? Undorodom a fajtájától.
Öltönyben jövök (én is) először felmérem majd a terepet, meglátom milyen, aztán kitalálok valamit, de lehet egyszerűen csak letépem a fejét. Zongorázni tudok, az illemet megfelelően ismerem, nincs mit tanítania nekem, nem várhat rá más, csak kivégzés, teljesen felesleges a léte, senkinek nincs rá szüksége. Fekete öltönyben ülök a zongora széken, mikor nyílik az ajtó megfordulok és acélos, jeges szemeim a jövevényre függesztem. Arcomon nem látszódnak érzelmek, noha magamban elkönyvelem: fiatal, ma holnap halott lesz.
Mereven felállok és némán biccentek neki, legszívesebben azonnal nekiesnék, kivéreztetném, megetetném a kutyákkal, nekem nem kéne még a fertőzött vére sem! Gyűlölöm ezt az embert, pedig még nem is ismerem, de ha rajtam múlik nem is fogom soha és más sem, legfőképp Caty nem. Ökölbe szorulnak kezeim, hogy rühellem ezt a fa*t, aki pillantást mert vetni az én tiszta vérű, romlott nővéremre, meg merte csókolni talán nemes anyám halott kezeit.
Teljesen feleslegesen van itt, ő nem érzi? Mit tudhat tanítani egy mocskos ember Nekünk kiválasztottaknak? Hogy hogyan kell meghalni?
Már azon gondolkodom, miközben szenvtelenül meredek rá, hová rejtem majd a hulláját. Lehet egyszerűen csak bedobom majd a tengerbe, visszaküldöm oda, ahonnan jött, nem kell rajta problémázni, Derryl Cooper annyira nem fontos, hogy nem fogom soká halogatni a kivégzését.

» Nagy vásár
» Erdő, ahol túl nagy a csend