Tárgy: Re: Erdő, ahol túl nagy a csend Csüt. Aug. 28, 2014 4:05 pm
A vámpír erdő mindig is vonzotta őt, és legutóbb még kedves barátjával Louisal járt erre, és most kedvet érez hogy megint erre járjon. Egyedül indul útnak, egy sötétvörös harangujjú ruhában a hozzá tartozó könnyű emelt sarkú kis topánkában. Elegáns, de nem olyan nyak kitörésre alkalmas lábbeli. Egy kis tisztás felé halad, mikor halk dúdolgatásra lesz figyelmes, és arra felé veszi az irányt. Szép baba arcán, enyhe rosszallás, ki mer ilyenkor erre járni? Kíváncsian halad az ember felé, hiszen érzi már az illatából hogy nem a maguk fajta, és nem is az az undorító oszladozó hadsereg egy tagja. Felbukkan Nicolastól nem messze, és egy fa mellett állva szólítja meg. - Merész dolog egy embertől, a vámpír erdőkben sétálni - csendül a kellemes alt, női hang, és bár kissé talán számonkérő a hang, mégsincs benne ellenségeskedés, vagy rosszindulat. Vi nem nézi le az embereket, hiszen közöttük nőtt fel, és majdnem minden este más ember karjaiban táncolt. Ajkán halvány mosollyal figyeli az embert, akin nem lát félelmet, annak ellenére hogy miféle helyen sétálgat ilyen merészen.
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Erdő, ahol túl nagy a csend Csüt. Aug. 28, 2014 11:31 pm
Dudorászva lézeng a cseppet sem barátságos erdőben, amikor síri jelenésben lesz része. Kellemes, túlságosan csábító női hang kísérti meg valamerről. Abba is hagyja a dúdolgatást és körbepillant. Hamar megtalálja fűzöld szemeivel a vén fa mellett ácsorgó gótikus festménybe illő szépséget. Bíbor bársolyt visel, vagy valami hasonlót. Csuklya, tündérmesébe illő tág ruhaujj és fűző. Pont ahogy az emberek a vámpírokat elképzelik. És a szituáció is pont olyan. Ez a gondolat visszacsalja egy pillanatra odaveszett mosolyát.
- Jó napot, hölgyem!
Kezdi először is egy illedelmes gesztussal, ahogy anyukája tanította még prüntyőke korában. Csak utána foglalkozik a megjegyzéssel.
- Hát. Az az igazság, hogy nem vagyok ember. Vagyis az vagyok, de nem úgy. Érti. Na szóval, mágus vagyok, tudja. Én fogom tartani a Bestiatant-vagy valami hasonlót- az akadémián, ha hivatalosan is megkezdődik a tanítás.
Ecseteeli rögvest lelkesen, egy csepp félelmet sem mutatva. Hogy ez vakmerőség vagy elmebaj, nehéz elsőre megítélni.
- Remélem nem zavartam meg?
Érdeklődik felocsúdva, pislog is párat.
- Nicolas Ray vagyok. Elárulja kegyed a becses nevét?
Még a vérszívókkal is barátságos és közvetlen. Igen, ilyen Nicolas Ray. Sőt, még pár lépéssel közelebb is megy. Tök szépnek találja a vámpír ruháját, meg is nézi kicsit, de nem bámulja azért. Bíbor. Itt minden...olyan bíbor.
Viridiana de Chezeron
Faj :
Vámpír
Kor :
261
Családi állapot :
Hajadon
Születési idő :
1762. Oct. 12.
Hozzászólások száma :
57
Tárgy: Re: Erdő, ahol túl nagy a csend Szomb. Aug. 30, 2014 4:25 pm
Végigméri a férfit, aki ilyen dúdolós jókedvvel sétál az erdőben, ahol semmi keresnivalója sem lenne. De nem bántja, és nem is az az elsődleges szándéka hogy fájdalmat okozzon ennek a furcsa férfinek. Állja a fűzöld szemek pillantását, a maga kékjeivel. Elmosolyodik a nyilvánvaló reakcióra, de nem használja ki női bájait, hiszen egyfelől, azt egy embernek tartogatja, másfelől sosem tette. Tőle távoli az ön illegetés mások előtt. - Ez valóban egy jó nap - mosolyodik el Vi és közelebb sétál a mágushoz, ahogyan bevallja micsoda is ő. Ő maga nem sokat konyít ehhez a mesterséghez, csupán ami a vámpírok sajátos mágiája vagy képessége, azokkal remekül boldogul, de másokkal nem igazán, és eddig nem is érezte szükségét hogy effajta tudását kibővítse. - Bestiatant? Nem lehet egyszerű egy ilyen nevű tantárgyat tanítani. Nem tűnik túlságosan tanár típusnak, ha meg nem sértem - mosolyog ahogy válaszol, a legtöbb vámpírral ellentétben Viridiana élettel teli, és tudja élvezni az esti alkonyt kétszázötven év után is, főleg hogy fagyott szívét megdobogtatja egy férfi. - Nem, nem, dehogy. Csak a házam magánya elől menekültem ki az erdőbe - válaszol, hiszen Nicolas nem tört rá, nehezen zavarhatta volna meg bármiben is, és a kedves bemutatkozásra ő is megteszi ezt. - Nos nem titok a nevem jó uram. Viridiana de Chezeron vagyok - emeli meg kissé régies szokással a szoknyája szélét. Ami a Király színeit viseli és figyeli a közeledő férfit. Nem veszi tolakodásnak, és fenyegető szándékot sem érzékel, így nem igazán tart tőle. - Na és ön miért járja az erdőt? Csak nem bestiák után kutat? - kérdez vissza.[/b]
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Erdő, ahol túl nagy a csend Kedd Szept. 02, 2014 7:05 pm
Megpillantja a királyvörösbe öltözködött vámpírhölgyet, a hirtelen felismerés pillanatában majdnem inába száll a bátorsága, de csakhamar legyűri. Valóban egy tekintélyt parancsoló úrnő lehet, aki előtte áll. És közeledik. Érzi az enyhe gyomorremegést, de melyik épeszű ember ne érezné? Főleg ha a világ szörnyetegei úgymond az ő területe. Persze mint lelkes "tudós", mindenféle lény vonzza, ez megkönnyíti a közeledését hozzájuk. - Örülök, ha Ön is így gondolja! Kiszélesedik mulya mosolya és természetesebbé válik. Még egy pozitivista ember, vagyis vámpír! Hát nem szenzációs??? - Ugyan, dehogy sért! Valójában cukrász vagyok, csak felkértek erre az állásra. Coraline nagyasszony, az illúziók mestere. Lehet, hogy ismeri, vámpír mint kegyed. Eljött hozzám mikor az új akadémia alapításának ötlete felvetült. Azthiszem olyan iskolát szeretne, amelyiknek nincs párja. Én szívesen segítek neki ha tudok. A borostás férfi nagyon közvetlen, nem igazán zavartatja magát, szóba elegyedik az idegennel, úgy tűnik az sem zavarja, hogy vérivó. - Á, nem akarom elhinni hogy egy ilyen hölgy magányos lehet. Bóknak szánja, remélhetőleg nem sérti meg a vámpírnőt. - Van kedve sétállni? Elég öngyilkos vállalkozás lenne, ha az ember nem a többi faj megszállotja és nem emlegeti föl, hogy egy rangos Nagyidős vámpír "ismerőse" illetőleg még is csak békében élnek a városban a fajok, legalább is elméletben. Még ha át is merészkedett egy másik negyedbe. Bízik benne,hogy nem most leli halálát. - Szólíthatom Viridianának? Teszi fel gyorsan a kérdést és meg is indul, ha a Miss Chezeron vele tart, itt ácsorogni olyan furcsa lenne. És addig is leshetné az erdőt. - Szeretem a természetet járni és túrázni. Na meg valójában a varázsvilág mindenféle lénye érdekel. A sárkányok a gyengéim. Ebben az erdőben még nem jártam, de nagyon izgalmasnak nézett ki messziről, ahogy piroslott a föld. Vallja be őszintén, egy pillanatra zavarba is jön, de hamar elmúlik. Még borostásan sem tűnik többnél huszon egy-két évesnek. - Minden, ami a vámpírokhoz köthető ilyen piros? Szórakozottan teszi fel a kérdést, a tudat alattija nyomhatja fel, észre sem véve micsoda lényegre tapintott.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Erdő, ahol túl nagy a csend 